Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
BLESS the Lord, O my soul: and all that is within me, bless his holy name.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Bless the Lord, O my soul, and forget not all his benefits:
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Who forgiveth all thine iniquities; who healeth all thy diseases;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Who redeemeth thy life from destruction; who crowneth thee with lovingkindness and tender mercies;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Who satisfieth thy mouth with good things; so that thy youth is renewed like the eagle’s.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
The Lord executeth righteousness and judgment for all that are oppressed.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
He made known his ways unto Moses, his acts unto the children of Israel.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
The Lord is merciful and gracious, slow to anger, and plenteous in mercy.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
He will not always chide: neither will he keep his anger for ever.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
He hath not dealt with us after our sins; nor rewarded us according to our iniquities.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
For as the heaven is high above the earth, so great is his mercy toward them that fear him.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
As far as the east is from the west, so far hath he removed our transgressions from us.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Like as a father pitieth his children, so the Lord pitieth them that fear him.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
For he knoweth our frame; he remembereth that we are dust.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
As for man, his days are as grass: as a flower of the field, so he flourisheth.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
For the wind passeth over it, and it is gone; and the place thereof shall know it no more.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
But the mercy of the Lord is from everlasting to everlasting upon them that fear him, and his righteousness unto children’s children;
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
To such as keep his covenant, and to those that remember his commandments to do them.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
The Lord hath prepared his throne in the heavens; and his kingdom ruleth over all.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Bless the Lord, ye his angels, that excel in strength, that do his commandments, hearkening unto the voice of his word.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Bless ye the Lord, all ye his hosts; ye ministers of his, that do his pleasure.
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Bless the Lord, all his works in all places of his dominion: bless the Lord, O my soul.
