Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Een psalm van David. Loof den HEERE, mijn ziel, en al wat binnen in mij is, Zijn heiligen Naam.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Loof den HEERE, mijn ziel, en vergeet geen van Zijn weldaden;
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Die al uw ongerechtigheid vergeeft, die al uw krankheden geneest;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Die uw leven verlost van het verderf, die u kroont met goedertierenheid en barmhartigheden;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Die uw mond verzadigt met het goede, uw jeugd vernieuwt als eens arends.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
De HEERE doet gerechtigheid en gerichten al dengenen, die onderdrukt worden.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Hij heeft Mozes Zijn wegen bekend gemaakt, den kinderen Israels Zijn daden.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Barmhartig en genadig is de HEERE, lankmoedig en groot van goedertierenheid.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Hij zal niet altoos twisten, noch eeuwiglijk den toorn behouden.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Hij doet ons niet naar onze zonden, en vergeldt ons niet naar onze ongerechtigheden.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Want zo hoog de hemel is boven de aarde, is Zijn goedertierenheid geweldig over degenen, die Hem vrezen.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Zo ver het oosten is van het westen, zo ver doet Hij onze overtredingen van ons.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Gelijk zich een vader ontfermt over de kinderen, ontfermt Zich de HEERE over degenen, die Hem vrezen.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Want Hij weet, wat maaksel wij zijn, gedachtig zijnde, dat wij stof zijn.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
De dagen des mensen zijn als het gras, gelijk een bloem des velds, alzo bloeit hij.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Als de wind daarover gegaan is, zo is zij niet meer, en haar plaats kent haar niet meer.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Maar de goedertierenheid des HEEREN is van eeuwigheid en tot eeuwigheid over degenen, die Hem vrezen, en Zijn gerechtigheid aan kindskinderen;
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Aan degenen, die Zijn verbond houden, en die aan Zijn bevelen denken, om die te doen.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
De HEERE heeft Zijn troon in de hemelen bevestigd, en Zijn Koninkrijk heerst over alles.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Looft den HEERE, Zijn engelen! gij krachtige helden, die Zijn woord doet, gehoorzamende de stem Zijns woords.
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Looft den HEERE, al Zijn heirscharen! gij Zijn dienaars, die Zijn welbehagen doet!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Looft den HEERE, al Zijn werken! aan alle plaatsen Zijner heerschappij. Loof den HEERE, mijn ziel!
