Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Van David. Loof Jahweh, mijn ziel, Heel mijn binnenste zijn heilige Naam;
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Loof Jahweh, mijn ziel, En vergeet zijn talloze weldaden niet!
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
Hij is het, die al uw zonden vergeeft, En al uw zwakheid geneest;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
Die uw leven behoedt voor het graf, U kroont met genade en ontferming;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
Die al uw verlangens bevredigt, En als een adelaar uw jeugd verjongt!
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Jahweh oefent gerechtigheid uit, Schaft recht aan alle verdrukten:
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Hij toonde Moses zijn wegen, Aan de kinderen van Israël zijn machtige werken!
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Maar Jahweh is ook barmhartig en genadig, Lankmoedig en rijk aan ontferming:
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Hij toornt niet voor immer, En wrokt niet voor eeuwig;
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Hij vergeldt ons niet naar onze zonden, En straft ons niet naar onze schuld.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Neen, zo hoog als de hemel Zich boven de aarde verheft, Zo groot is zijn goedheid Voor hen, die Hem vrezen!
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Zo ver het oosten staat van het westen, Werpt Hij onze schuld van Zich af;
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Zoals een vader zich over zijn kinderen ontfermt, Ontfermt Zich Jahweh over hen, die Hem vrezen:
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Want Hij kent onze aard, En bedenkt, dat wij stof zijn.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Als het gras zijn de dagen der mensen, Ze bloeien als een bloem op het veld:
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Waait er een wind overheen, ze is weg, En men weet niet meer, waar ze stond.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Maar van eeuwigheid is de goedheid van Jahweh, En tot in eeuwigheid blijft zij bestaan; Zijn barmhartigheid is voor hen, die Hem vrezen, En voor de kinderen van hun zonen:
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
Voor hen, die zijn Verbond onderhouden, Zijn geboden gedenken en ze volbrengen.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
In de hemel heeft Jahweh zijn troon opgeslagen, En zijn koningschap beheerst het heelal;
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Jahweh’s engelen zingen Hem glorie, De sterke helden, die zijn geboden volbrengen, Die gehoorzamen aan zijn bevelen!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Looft Jahweh dan, al zijn legerscharen, Zijn dienaars, die zijn wil volbrengt;
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Looft Jahweh, al zijn werken, In iedere plaats van zijn rijk; Loof Jahweh, mijn ziel!
