Zsoltárok 103
1 A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
Min Sjæl! lov Herren, og alt det, som i mig er, love hans hellige Navn.
2 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
Min Sjæl! lov Herren og glem ikke alle hans Velgerninger,
3 A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
ham, som forlader dig alle dine Misgerninger; ham, som læger alle dine Sygdomme;
4 A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
ham, som genløser dit Liv fra Graven; ham, som kroner dig med Miskundhed og Barmhjertighed;
5 A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
ham, som mætter din Sjæl med det gode, at du bliver ung igen som Ørnen.
6 Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
Herren øver Retfærdighed og Ret for alle fortrykte.
7 Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
Han lod Mose vide sine Veje, Israels Børn sine Gerninger.
8 Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
Herren er barmhjertig og naadig, langmodig og af megen Miskundhed.
9 Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
Han skal ikke bestandig gaa i Rette, ej heller beholde Vrede evindelig.
10 Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
Han har ikke gjort imod os efter vore Synder og ikke betalt os efter vore Misgerninger.
11 Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
Thi saa høj Himmelen er over Jorden, har hans Miskundhed været mægtig over dem, som frygte ham.
12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
Saa langt som Østen er fra Vesten, har han ladet vore Overtrædelser være langt fra os.
13 A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
Ligesom en Fader forbarmer sig over Børn, saa forbarmer Herren sig over dem, som frygte ham.
14 Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
Thi han kender vor Skabning, han kommer i Hu, at vi ere Støv.
15 Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
Et Menneskes Dage ere som Græs; som et Blomster paa Marken, saa blomstrer han.
16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
Naar et Vejr farer over det, da er det ikke mere, og dets Sted kender det ikke længere.
17 De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
Men Herrens Miskundhed er fra Evighed og indtil Evighed over dem, som frygte ham, og hans Retfærdighed med Børnebørn,
18 Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
med dem, som holde hans Pagt, og med dem, som komme hans Befalinger i Hu for at gøre derefter.
19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
Herren har befæstet sin Trone i Himmelen, og hans Rige behersker alt.
20 Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
Lover Herren, I hans Engle! I vældige i Magt, som udrette hans Ord, idet I høre paa hans Ords Røst!
21 Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
Lover Herren, alle hans Hærskarer! I hans Tjenere, som gøre hans Villie!
22 Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Lover Herren, I hans Gerninger alle til Hobe! i alle hans Herredømmes Steder: Min Sjæl, lov Herren!
