Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Zayıf düşünce derdini RAB'be döken mazlumun duası Ya RAB, duamı işit, Yakarışım sana erişsin.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Sıkıntılı günümde yüzünü benden gizleme, Kulak ver sesime, Seslenince yanıt ver bana hemen.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Çünkü günlerim duman gibi yok oluyor, Kemiklerim ateş gibi yanıyor.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Yüreğim kırgın yemiş ot gibi kurudu, Ekmek yemeyi bile unuttum.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Bir deri bir kemiğe döndüm Acı acı inlemekten.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Issız yerlerdeki ishakkuşunu andırıyorum, Viranelerdeki kukumav gibiyim.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Gözüme uyku girmiyor, Damda yalnız kalmış bir kuş gibiyim.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Düşmanlarım bütün gün bana hakaret ediyor, Bana dil uzatanlar adımı lanet için kullanıyor.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Kızıp öfkelendiğin için Külü ekmek gibi yiyor, İçeceğime gözyaşı katıyorum. Beni kaldırıp bir yana attın.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Günlerim akşam uzayan gölge gibi yitmekte, Ot gibi sararmaktayım.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Ama sen, sonsuza dek tahtında oturursun, ya RAB, Ünün kuşaklar boyu sürer.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Kalkıp Siyon'a sevecenlik göstereceksin, Çünkü onu kayırmanın zamanıdır, beklenen zaman geldi.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Kulların onun taşlarından hoşlanır, Tozunu bile severler.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Uluslar RAB'bin adından, Yeryüzü kralları görkeminden korkacak.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Çünkü RAB Siyon'u yeniden kuracak, Görkem içinde görünecek.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Yoksulların duasına kulak verecek, Yalvarışlarını asla hor görmeyecek.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Bunlar gelecek kuşak için yazılsın, Öyle ki, henüz doğmamış insanlar RAB'be övgüler sunsun.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
RAB yücelerdeki kutsal katından aşağı baktı, Göklerden yeryüzünü gözetledi,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Tutsakların iniltisini duymak, Ölüm mahkûmlarını kurtarmak için.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Böylece halklar ve krallıklar RAB'be tapınmak için toplanınca, O'nun adı Siyon'da, Övgüsü Yeruşalim'de duyurulacak.
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
RAB gücümü kırdı yaşam yolunda, Ömrümü kısalttı.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
“Ey Tanrım, ömrümün ortasında canımı alma!” dedim. “Senin yılların kuşaklar boyu sürer!
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
“Çok önceden attın dünyanın temellerini, Gökler de senin ellerinin yapıtıdır.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Onlar yok olacak, ama sen kalıcısın. Hepsi bir giysi gibi eskiyecek. Onları bir kaftan gibi değiştireceksin, Geçip gidecekler.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Ama sen hep aynısın, Yılların tükenmeyecek.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Gözetiminde yaşayacak kullarının çocukları, Senin önünde duracak soyları.”
