Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oración del pobre en espíritu, cuando estuviere atormentado, y delante del SEÑOR derramare su queja. SEÑOR, oye mi oración, y venga mi clamor a ti.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
No escondas de mí tu rostro; en el día de mi angustia inclina a mí tu oído; el día que te invocare, apresúrate a responderme.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Porque mis días se han consumido como humo; y mis huesos son quemados como en hogar.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mi corazón fue herido, y se secó como la hierba; por lo cual me olvidé de comer mi pan.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Por la voz de mi gemido mis huesos se han pegado a mi carne.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Soy semejante al pelícano del desierto; soy como el búho de las soledades.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Velo, y soy como el pájaro solitario sobre el tejado.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Cada día me afrentan mis enemigos; los que se enfurecen contra mí, se han conjurado contra mí.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Por lo cual como la ceniza a manera de pan, y mi bebida mezclo con lloro,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
a causa de tu enojo y de tu ira; porque me alzaste, y me arrojaste.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mis días son como la sombra que se va; y me he secado como la hierba.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mas tú, SEÑOR, para siempre permanecerás, y tu memoria para generación y generación.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tú levantándote, tendrás misericordia de Sion; porque es tiempo de tener misericordia de ella, porque el plazo es llegado.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Porque tus siervos amaron sus piedras, y del polvo de ella tuvieron compasión.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Entonces temerán los gentiles el Nombre del SEÑOR, y todos los reyes de la tierra tu gloria;
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
por cuanto el SEÑOR habrá edificado a Sion, y será visto en su gloria;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
habrá mirado a la oración de los solitarios y menesterosos, y no habrá desechado el ruego de ellos.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Se escribirá esto para la generación venidera; y el pueblo que se criará, alabará a JAH.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Porque miró de lo alto de su santuario; el SEÑOR miró de los cielos a la tierra,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
para oír el gemido de los presos, para soltar a los hijos de muerte;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
para que cuenten en Sion el Nombre del SEÑOR, y su alabanza en Jerusalén,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
cuando los pueblos se congregaren en uno, y los reinos, para servir al SEÑOR.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
El afligió mi fuerza en el camino; acortó mis días.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Dije: Dios mío, no me cortes en el medio de mis días; por generación de generaciones son tus años.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Tú fundaste la tierra antiguamente, y los cielos son obra de tus manos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ellos perecerán, y tú permanecerás; y todos ellos como un vestido se envejecerán; como una ropa de vestir los mudarás, y serán mudados;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
mas tú eres el mismo, y tus años no se acabarán.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Los hijos de tus siervos habitarán, y su simiente será afirmada delante de ti.
