Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Escucha mi oración, oh Yavé, Y llegue mi clamor a Ti.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
No escondas de mí tu rostro en el día de mi angustia. Inclina a mí tu oído. El día cuando te invoco apresúrate a responderme.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Porque mis días se disuelven como humo, Y mis huesos arden como una chimenea.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mi corazón está herido. Se marchita como la hierba. En verdad olvido comer mi pan.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Por la voz de mi gemido Mis huesos se pegaron a mi carne.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Soy semejante a la lechuza del desierto. Soy como un búho de las soledades.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Estoy desvelado. Me siento como pájaro solo en un tejado.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mis enemigos me afrentan todo el día. Los que contra mí se enfurecen Se conjuraron contra mí.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
He comido cenizas como pan Y mezclado mi bebida con lágrimas
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
A causa de tu indignación y de tu ira, Porque me levantaste y me lanzaste.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mis días son una sombra que se prolonga, Y me marchito como hierba.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Pero Tú, oh Yavé, permaneces para siempre, Y tu Nombre por todas las generaciones.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Te levantarás, tendrás misericordia de Sion, Porque es tiempo de tener compasión de ella, Pues llegó el tiempo señalado.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Ciertamente tus esclavos hallan deleite en sus piedras, Y tienen compasión del polvo de ella.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Así las naciones temerán al Nombre de Yavé, Y todos los reyes de la tierra [temerán] tu gloria.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Porque Yavé habrá edificado a Sion Será visto en su gloria.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Ha considerado la oración de los desposeídos, Y no habrá despreciado su ruego.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Esto será escrito para la generación venidera, Para que un pueblo que está aún por nacer alabe a YA,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Porque miró desde lo alto de su Santuario. Desde el cielo Yavé miró a la tierra
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Para escuchar el gemido de los presos, Para libertar a los sentenciados a muerte.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Que digan en Sion la fama de Yavé Y su alabanza en Jerusalén,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Cuando los pueblos y reinos sean juntamente congregados, Para servir a Yavé.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Él debilitó mi fuerza en el camino. Acortó mis días.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Digo: Oh ʼEL mío, no me levantes en la mitad de mis días. Tus años son por todas las generaciones.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Desde la antigüedad fundaste la tierra, Y los cielos son obra de sus manos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ellos perecerán, Pero Tú permaneces. Todos ellos se desgastarán como una ropa, Como una ropa los cambiarás, Y pasarán.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Pero Tú eres el mismo, Y tus años no tendrán fin.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Los hijos de tus esclavos vivirán seguros, Y sus descendientes serán establecidos delante de Ti.
