Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oración del afligido, cuando está agobiado y vierte su queja ante Yahvé. ¡Escucha mi oración, Yahvé! Deja que mi grito llegue a ti.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
No escondas tu rostro de mí en el día de mi angustia. Poner el oído en mí. Contéstame rápidamente en el día cuando llame.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Porque mis días se consumen como el humo. Mis huesos están quemados como una antorcha.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mi corazón se ha marchitado como la hierba, y se ha secado, porque me olvido de comer mi pan.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Por la voz de mi gemido, mis huesos se pegan a mi piel.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Soy como un pelícano del desierto. Me he vuelto como un búho de los lugares de desecho.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Yo vigilo, y me he vuelto como un gorrión que está solo en el tejado.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mis enemigos me reprochan todo el día. Los que están enfadados conmigo utilizan mi nombre como una maldición.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Porque he comido cenizas como pan, y mezclé mi bebida con lágrimas,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
a causa de tu indignación y tu ira; porque me has cogido y me has tirado.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mis días son como una larga sombra. Me he marchitado como la hierba.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Pero tú, Yahvé, permanecerás para siempre; tu fama perdura por todas las generaciones.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Te levantarás y tendrás piedad de Sión, pues es hora de apiadarse de ella. Sí, ha llegado el momento de la puesta en escena.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Porque tus siervos se complacen en sus piedras, y apiádate de su polvo.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Así las naciones temerán el nombre de Yahvé, todos los reyes de la tierra tu gloria.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Porque Yahvé ha edificado a Sión. Ha aparecido en su gloria.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Ha respondido a la oración de los indigentes, y no ha despreciado su oración.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Esto se escribirá para la generación venidera. Un pueblo que será creado alabará a Yah,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
porque ha mirado desde la altura de su santuario. Desde el cielo, Yahvé vio la tierra,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
para escuchar los gemidos del prisionero, para liberar a los condenados a muerte,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
para que los hombres anuncien el nombre de Yahvé en Sión, y su alabanza en Jerusalén,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
cuando los pueblos están reunidos, los reinos, para servir a Yahvé.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Él debilitó mis fuerzas a lo largo del recorrido. Acortó mis días.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Dije: “Dios mío, no me lleves a la mitad de mis días. Sus años son a través de todas las generaciones.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Desde antaño, tú pusiste los cimientos de la tierra. Los cielos son obra de tus manos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ellos perecerán, pero tú perdurarás. Sí, todos ellos se desgastarán como una prenda de vestir. Los cambiarás como un manto, y serán cambiados.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Pero tú eres el mismo. Tus años no tendrán fin.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Los hijos de tus siervos continuarán. Su descendencia se establecerá ante ti”.
