Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oración de alguien que está sufriendo y está cansado, encomendando sus problemas al el Señor. Por favor, Señor, ¡escucha mi oración! ¡Escucha mi clamor a ti pidiendo ayuda!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
¡No escondas tu rostro de mí en mis horas de angustia! Vuélvete y escúchame, y responde rápido cuando llamo.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
¡Porque mi vida está desapareciendo como el humo; siento como si mi cuerpo estuviera en llamas!
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
¡Soy como la grama que se secó, y se marchitó, ya ni recuerdo cuándo debo comer!
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Mis gemidos me han revestido; mis huesos se dejan ver a través de mi piel.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Soy como un búho del desierto, como una pequeña lechuza entre las ruinas.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
No puedo conciliar el sueño. Soy como un pájaro solitario en la azotea.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mis enemigos se mofan de mí. Se burlan y maldicen en mi nombre.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Las cenizas son mi comida; mis lágrimas gotean encima de mi bebida,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Por tu hostilidad y tu enojo, me recogiste y me volviste arrojar bien lejos.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mi vida se desvanece lentamente como sombras nocturnas, me estoy marchitando como la grama.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Pero tú, Señor, reinarás para siempre, tu gloria perdurará por todas las generaciones.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Te levantarás y tendrás piedad de Jerusalén, porque es tiempo de que seas gentil con la ciudad, el tiempo ha llegado.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Porque las personas que te siguen aman sus piedras; ¡valoran incluso su polvo!
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Entonces las naciones te temerán, Señor; todos los reyes de la tierra se postrarán ante tu presencia.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Porque el Señor reconstruirá Jerusalén; y aparecerá con gloria.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Atenderá las oraciones de los desamparados; no ignorará sus pedidos.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Que esto sea recordado por las generaciones futuras, para que las personas que aún no han nacido alaben al Señor:
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Porque él mira desde los cielos, desde lo más alto de su lugar santo; él observa a la tierra desde su trono,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
para responder a los lamentos de los prisioneros, para liberar a los hijos de la muerte.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Y como resultadoj la maravillosa naturaleza del Señor será alabada en Jerusalén con alabanzas,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
cuando las personas de todos los reinos se reúnan para adorar al Señor.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Pero, en cuanto a mí, él me quitó la salud cuando era joven, acortando mi vida.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Clamé al Señor, “Mi Dios, ¡No me arrebates mi vida mientras aún soy joven! Tú eres el único que vive para siempre.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Hace mucho tiempo creaste la tierra; hiciste los cielos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Y ellos llegarán a su fin, pero tú no. Todos ellos se desgastarán como la ropa, y tú los cambiarás y los tirarás.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Pero tú eres el único que vive para siempre; tus años nunca llegarán a un fin.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Nuestros hijos vivirán contigo, y los hijos de nuestros hijos crecerán en tu presencia”.
