Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Usliši mojo molitev, oh Gospod in moje vpitje naj pride do tebe.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Svojega obraza ne skrivaj pred menoj na dan, ko sem v stiski; nagni k meni svoje uho. Na dan, ko kličem, mi naglo odgovori.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Kajti moji dnevi so použiti kakor dim in moje kosti so sežgane kakor ognjišče.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Moje srce je prizadeto in ovenelo kakor trava, tako da pozabljam jesti svoj kruh.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Zaradi glasu mojega stokanja se moje kosti lepijo na mojo kožo.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Podoben sem pelikanu iz divjine; podoben sem sovi v puščavi.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Bedim in sem kakor vrabec sam na strehi.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Moji sovražniki me ves dan grajajo in tisti, ki so besni name, prisegajo zoper mene.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Kajti pepel sem jedel kakor kruh in svojo pijačo sem mešal z jokom,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
zaradi tvojega ogorčenja in tvojega besa, kajti vzdignil si me in me vrgel dol.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Moji dnevi so kakor senca, ki se zmanjšuje in izsušen sem kakor trava.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Toda ti, oh Gospod, boš ostal na veke in tvoj spomin vsem rodovom.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Vstal boš in imel usmiljenje do Siona, kajti čas, da mu [izkažeš] naklonjenost, da, določeni čas je prišel.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Kajti tvoji služabniki uživajo v njegovih kamnih in so naklonjeni njegovemu prahu.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Tako se bodo pogani bali Gospodovega imena in vsi kralji zemlje tvoje slave.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Ko bo Gospod zgradil Sion, se bo prikazal v svoji slavi.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Upošteval bo molitev revežev in ne bo preziral njihove molitve.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
To bo zapisano za prihajajoči rod; in ljudstvo, ki bo ustvarjeno, bo hvalilo Gospoda.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Kajti on je pogledal dol iz višine svojega svetišča, z nebes je Gospod pogledal zemljo,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
da usliši stokanje jetnika, da osvobodi tiste, ki so določeni za smrt,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
da oznani Gospodovo ime na Sionu in njegovo hvalo v Jeruzalemu,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
ko se zberejo skupaj ljudstva in kraljestva, da služijo Gospodu.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Oslabil je mojo moč na poti, skrajšal je moje dneve.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Rekel sem: »Oh moj Bog, ne odstrani me v sredi mojih dni; tvoja leta so skozi vse rodove.«
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Od davnine si položil temelj zemlji in nebo je delo tvojih rok.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ta [dva] bosta izginila, toda ti boš ostal. Da, vsa se bosta postarala kakor obleka; zamenjal ju boš kakor suknjo in bosta zamenjani,
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
toda ti si isti in tvoja leta ne bodo imela konca.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Otroci tvojih služabnikov bodo nadaljevali in njihovo seme bo utrjeno pred teboj.
