Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oração do aflito, quando ele se viu desfalecido, e derramou sua súplica diante do SENHOR: Ó SENHOR, ouve minha oração; e que meu clamor chegue a ti.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angústia; inclina a mim teu ouvidos; no dia em que eu clamar, apressa-te para me responder.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Porque os meus dias têm se desfeito como fumaça; e meus ossos se têm se queimado como [n] um forno.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Meu coração, tal como a erva, está tão ferido e seco, que me esqueci de comer meu pão.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Por causa da voz do meu gemido, meus ossos têm se grudado à minha carne.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Estou semelhante a uma ave no deserto, estou como uma coruja num lugar desabitado.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Fico alerta e estou como um pardal solitário sobre o telhado.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Os meus inimigos me insultam o dia todo; os que me odeiam juram [maldições] contra mim.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Porque estou comendo cinza como [se fosse] pão, e misturo minha bebida com lágrimas,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Por causa de tua irritação e tua ira; porque tu me levantaste e me derrubaste.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Meus dias [têm sido] como a sombra, que declina; e eu estou secando como a erva.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Porém tu, SENHOR, permaneces para sempre; e tua lembrança [continua] geração após geração.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te levantarás, e terás piedade de Sião; porque chegou o tempo determinado para se apiedar dela.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Pois os teus servos se agradam de suas pedras, e sentem compaixão do pó de suas [ruínas].
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Então as nações temerão o nome do SENHOR; e todos os reis da terra [temerão] a tua glória;
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Quando o SENHOR edificar a Sião, [e] aparecer em sua glória;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
E der atenção à oração do desamparado, e não desprezar sua oração.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Isto será escrito para a geração futura; e o povo que for criado louvará ao SENHOR;
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Porque ele olhará desde o alto de seu santuário; o SENHOR olhará desde os céus para a terra,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Para ouvir o gemido dos prisioneiros; para soltar aos sentenciados à morte.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Para eles anunciarem o nome do SENHOR em Sião, e seu louvor em Jerusalém.
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Quando os povos se reunirem, e os reinos, para servirem ao SENHOR.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Ele abateu minha força no caminho; abreviou os meus dias.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Eu dizia: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias; teus anos são [eternos], geração após geração.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Desde muito antes fundaste a terra; e os céus são obra de tuas mãos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Eles se destruirão, porém tu permanecerás; e todos eles como vestimentas se envelhecerão; como roupas tu os mudarás, e serão mudados.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Porém tu és o mesmo; e teus anos nunca se acabarão.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Os filhos de teus servos habitarão [seguros], e a semente deles será firmada perante ti.
