Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Senhor, ouve a minha oração, e chegue a ti o meu clamor.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Não escondas de mim o teu rosto no dia da minha angustia, inclina para mim os teus ouvidos; no dia em que eu clamar, ouve-me depressa.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Porque os meus dias se consomem como o fumo, e os meus ossos ardem como um lar.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
O meu coração está ferido e secco como a herva, pelo que me esqueço de comer o meu pão
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Por causa da voz do meu gemido os meus ossos se apegam á minha pelle.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Sou similhante ao pelicano no deserto: sou como um mocho nas solidões.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Vigio, sou como o pardal solitario no telhado.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Os meus inimigos me affrontam todo o dia: os que se enfurecem contra mim teem jurado.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Pois tenho comido cinza como pão, e misturado com lagrimas a minha bebida.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Por causa da tua ira e da tua indignação, pois tu me levantaste e me arremeçaste.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Os meus dias são como a sombra que declina, e como a herva me vou seccando.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mas tu, Senhor, permanecerás para sempre, e a tua memoria de geração em geração.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te levantarás e terás piedade de Sião; pois o tempo de te compadeceres d'ella, o tempo determinado, já chegou.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Porque os teus servos teem prazer nas suas pedras, e se compadecem do seu pó.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Então as nações temerão o nome do Senhor, e todos os reis da terra a tua gloria.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Quando o Senhor edificar a Sião, apparecerá na sua gloria.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Elle attenderá á oração do desamparado, e não desprezará a sua oração.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Isto se escreverá para a geração futura; e o povo que se crear louvará ao Senhor.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Pois olhou desde o alto do seu sanctuario, desde os céus o Senhor contemplou a terra.
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Para ouvir o gemido dos presos, para soltar os sentenciados á morte;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Para annunciarem o nome do Senhor em Sião, e o seu louvor em Jerusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Quando os povos se ajuntarem, e os reinos, para servirem ao Senhor.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Abateu a minha força no caminho; abreviou os meus dias.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Dizia eu: Meu Deus, não me leves no meio dos meus dias, os teus annos são por todas as gerações.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Desde a antiguidade fundaste a terra: e os céus são obra das tuas mãos.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Elles perecerão, mas tu permanecerás: todos elles se envelhecerão como um vestido; como roupa os mudarás, e ficarão mudados.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Porém tu és o mesmo, e os teus annos nunca terão fim.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Os filhos dos teus servos continuarão, e a sua semente ficará firmada perante ti.
