Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Bøn av ein arming, når han vanmegtast og let sitt klagemål strøyma fram for Herren. Herre, høyr mi bøn, og lat mitt rop koma fram til deg!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Løyn ikkje ditt andlit for meg den dagen eg er i naud! Bøyg ditt øyra til meg! Den dagen eg ropar, svara meg snart!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For dagarne mine hev fare burt som ein røyk, og mine bein er som glødde i eld.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mitt hjarta er solstukke og visnar som gras, for eg hev gløymt å eta brødet mitt.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
For mi høgmælte stynjing heng beini fast ved kjøtet mitt.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Eg likjest pelikanen i øydemarki, eg er som ula på aude stader.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Eg lyt vaka og vera som ein einsleg fugl på taket.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Heile dagen spottar mine fiendar meg, dei som reint er ville mot meg, sver ved meg.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For eg et oska som brød, og drykken min blandar eg med gråt
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
for din vreide og din harm skuld, for du hev teke meg upp og kasta meg burt.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mine dagar er som ein skugge når han lengjest, og eg visnar som gras.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Men du, Herre, sit i all æva, og ditt minne varer frå ætt til ætt.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du vil standa upp, du vil miskunna Sion, for det er tid til å vera nådig mot henne, ja, timen er komen.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For dine tenarar hev godhug for steinarne hennar, og dei ynkast yver hennar grus.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Og heidningar skal ottast Herrens namn, og alle kongar på jordi di æra.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For Herren hev bygt upp att Sion, han hev synt seg i si æra;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
han hev vendt seg til bøni frå dei hjelpelause, og han hev ikkje vanvyrdt deira bøn.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Dette skal verta uppskrive for den komande ætti, og det folket som vert skapt, skal lova Herren,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
for han hev set ned frå si heilage høgd, Herren hev frå himmelen skoda på jordi
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
og vil høyra sukken frå den bundne og løysa ut daudens born,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
so dei i Sion skal forkynna Herrens namn og hans pris i Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
når folkeslag kjem i hop og kongerike til å tena Herren.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Han hev bøygt mi kraft på vegen, han hev korta av mine dagar.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Eg segjer: Min Gud, tak meg ikkje burt midt i mine dagar! Frå ætt til ætt varer dine år.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Fordom grunnfeste du jordi, og himmelen er verk av dine hender.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Dei skal forgangast, men du stend; alle skal dei eldast som eit klæde, som ein klædnad skifter du deim, og dei vert umskifte;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
men du er den same, og dine år tek aldri ende.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Borni åt dine tenarar skal bu i ro, og deira avkjøme skal standa trygt for di åsyn.
