Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
En bønn av en elendig, når han vansmekter og utøser sin sorg for Herrens åsyn. Herre, hør min bønn og la mitt rop komme til dig!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Skjul ikke ditt åsyn for mig på den dag jeg er i nød! Bøi ditt øre til mig! På den dag jeg roper, skynd dig å svare mig!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For mine dager er faret bort som en røk, og mine ben er forbrent som en brand.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mitt hjerte er stukket som en urt og fortørket; for jeg har glemt å ete mitt brød.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
For mine lydelige sukks skyld henger mine ben ved mitt kjøtt.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Jeg ligner pelikanen i ørkenen, jeg er som uglen på øde steder.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Jeg våker og er blitt som en enslig fugl på taket.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Hele dagen spotter mine fiender mig; de som raser mot mig, sverger ved mig.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For jeg eter aske som brød og blander min drikk med gråt
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
for din vredes og din harmes skyld; for du har løftet mig op og kastet mig bort.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mine dager er som en hellende skygge, og selv visner jeg som en urt.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Men du, Herre, du troner til evig tid, og ditt minne varer fra slekt til slekt.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du vil reise dig, du vil forbarme dig over Sion; for det er tiden til å være det nådig, timen er kommet.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For dine tjenere elsker dets stener, og de ynkes over dets støv.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Og hedningene skal frykte Herrens navn, og alle jordens konger din herlighet.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For Herren har bygget Sion, han har åpenbaret sig i sin herlighet.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Han har vendt sig til de hjelpeløses bønn, og han har ikke foraktet deres bønn.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Dette skal bli opskrevet for den kommende slekt, og det folk som skal skapes, skal love Herren.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For han har sett ned fra sin hellige høide, Herren har fra himmelen skuet til jorden
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
for å høre den fangnes sukk, for å løse dødens barn,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
forat de i Sion skal forkynne Herrens navn og hans pris i Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
når de samler sig, folkeslagene og rikene, for å tjene Herren.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Han har bøiet min kraft på veien, han har forkortet mine dager.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Jeg sier: Min Gud, ta mig ikke bort midt i mine dager! Dine år varer fra slekt til slekt.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Fordum grunnfestet du jorden, og himlene er dine henders gjerning.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
De skal forgå, men du blir stående; de skal alle eldes som et klæde, som et klædebon omskifter du dem, og de omskiftes,
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
men du er den samme, og dine år får ingen ende.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Dine tjeneres barn skal bo i ro, og deres avkom skal stå fast for ditt åsyn.
