Zsoltárok 102

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

ie andeme’e vaho mandoa toreo aman’Añahare. Ry Iehovà, janjiño ty halaliko; le ampomb’ama’o ty toreoko.

2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Ko aeta’o amako ty lahara’o añ’andron-kaloviloviañe. atokilaño amako ty ravembia’o; malisà hanoiñe ahy ami’ty andro ikanjiako.

3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.

Mihelañe hoe hatoeñe o androkoo; miforehetse hoe an-toñak’ ao o taolakoo.

4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

Pinaoke hoe ahetse ty troko vaho miheatse toe andikofako ty mitozin-kaneñe.

5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Mipitek’ an-taolako ao ty holiko ty ami’ty volam-piselekaiñako.

6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Hoe tangongo am-patrañe añe iraho, hoe vorondolon-dratraratra.

7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

Mandre an-tsareke iraho; manahake ty tivoke miereñereñe an-tampènake ey.

8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Mañinje ahy lomoñandro o rafelahikoo; mamàtsy ahiko o mpirengevok’amakoo,

9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Fa nihaneko hoe ampemba ty lavenoke, vaho linaroko firovetse ty finomako,

10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

ty ami’ty haviñera’o naho ty fifombo’o, fa rinambe’o iraho le nahifi’o añe.

11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.

Manahake ty fipononòran-talinjo o androkoo; vaho miheatse hoe boka iraho.

12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

Nainai’e eo irehe ry Iehovà, ty Tahina’o an-tarirats’ an-tariratse.

13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.

Hiongake irehe hitretre i Tsiône, fa tsatoke te hisohe’o, ie tondroke i nifantañañey.

14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

No’ o mpitoro’oo o vato’eo; mbore kokoa’ iereo o lembo’eo.

15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;

Soa te hañeveña’ o fifeheañeo ty tahina’ Iehovà, naho ze hene mpanjaka’ ty tane toy ty enge’o;

16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

fa nitratrañàhe’ Iehovà ty Tsiône ie niboak’ amy enge’ey.

17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Nihaoñe’e ty halali’ o poi’eo; vaho tsy niambohoa’e ty toreo’ iareo

18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.

Ho patereñe ho a ty tariratse mandimbe, soa te handrenge Ià ondaty mboe tsy nanoeñeo:

19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

Nivazohoe’e boak’an-toe’e masiñe ankaboañ’ añe, nisary ty tane toy boak’ an-dikerañe eñe t’Iehovà,

20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.

hijanjiñe ty fiñeoñeom-pirohy, hañaha o nafatse havetrakeo

21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

soa te ho talilie’ ondaty e Tsiône ao ty tahina’ Iehovà, naho ty enge’e e Ierosalaime ao,

22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

ie mifanontoñe ondatio, naho o fifeheañeo hitoroñe Iehovà.

23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Nado’e deme’e iraho añivon-dalañe eo; nitomore’e o androkoo.

24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.

Hoe iraho, Ry Andrianañahareko, ehe, ko ampisintahe’o añivo’ o androkoo iraho; mitakatse ze kila tariratse o tao’oo.

25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Haehae irehe ro nañoreñe ty tane toy, satam-pità’o o likerañeo.

26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Ho momoke iereo, fa nainai’e eo irehe; fonga hikoneatse hoe sikiñe hambo’e, ampilimbeze’o hoe sarimbo vaho ho vaoe’o iereo.

27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

Fe tsy mihotike irehe, tsy mbia higadoñe o tao’oo.

28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.

Le lia’e ho eo o anam-pitoro’oo, le hijadoñe añatrefa’o eo o tiri’eo.