Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Fivavaky ny ory, raha reraka izy ka mandoatra ny alahelony eo anatrehan’ i Jehovah. Jehovah ô, henoy ny fivavako, Ary aoka hankeo aminao ny fitarainako.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Aza manafina ny tavanao amiko amin’ ny andro fahoriako; Atongilano amiko ny sofinao; Amin’ ny andro itarainako dia faingàna hamaly ahy.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Fa levon-ko setroka ny androko Ary ny taolako mahamay tahaka ny forohana.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Taninina tahaka ny ahitra ny foko ka malazo; Fa hadinoko na dia ny fihinanan-kanina aza.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Noho ny fisentoan’ ny foko Ny taolako miraikitra amin’ ny hoditro.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Tahaka ny sama any an-efitra aho, Ary tahaka ny vorondolo any an-tanànaolo.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Tsy mahita tory aho Sady tahaka ny tsikirity irery eo an-tampontrano.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mandatsa ahy mandrakariva ny fahavaloko. Izay misafoaka amiko dia manao ahy ho fiozonana.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Fa lavenona no nohaniko tahaka ny mofo; Ary ny zavatra nosotroiko noharoharoiko ny ranomasoko,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Noho ny fahaviniranao sy ny fahatezeranao; Fa naingainao aho, kanefa natontanao indray.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Ny androko dia tahaka ny aloka efa mandroso; Ary efa malazo tahaka ny ahitra aho.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Nefa Hianao, Jehovah ô, mipetraka manjaka mandrakizay; Ary ny fahatsiarovana Anao mihatra amin’ ny taranaka fara mandimby.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Hianao hitsangana ka hamindra fo amin’ i Ziona; Fa efa andro hamindram-po aminy izao; Eny, tonga ny fotoana.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Fa sitraky ny mpanomponao ny vatony, Sady malahelo ny vovo-taniny izy.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Hatahotra ny anaran’ i Jehovah ny jentilisa, Ary ny mpanjaka rehetra amin’ ny tany hatahotra ny voninahitrao;
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Fa Jehovah nanangana an’ i Ziona; Niseho tamin’ ny voninahiny Izy;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Nijery ny fivavaky ny mahantra Izy Ka tsy nanevateva ny fivavany.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Hosoratana ho an’ ny taranaka mandimby izany; Ary izay firenena mbola hoforonina no hidera an’ i Jehovah;
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Fa Izy nitazana tany amin’ ny fitoerany masìna any amin’ ny avo. Tany an-danitra no nitsinjovan’ i Jehovah ny tany,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Mba hihaino ny fisentoan’ ny mpifatotra Sy hanafaka izay voatendry ho faty,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Mba hotorina any Ziona ny anaran’ i Jehovah, Ary ny fiderana Azy any Jerosalema,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Rehefa tafangona ny firenena Sy ny fanjakana maro hanompo an’ i Jehovah.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Efa nahaketraka ny heriko tany an-dalana Izy; Efa nahafohy ny androko Izy;
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Hoy izaho: Andriamanitro ô; aza maka ahy an-tenatenan’ ny androko; Ny taonanao mihatra amin’ ny taranaka fara mandimby.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Tany aloha no nanorenanao ny tany; Ary asan’ ny tananao ny lanitra.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ireo dia ho levona, fa Hianao no maharitra; Izy rehetra ho rovitra toy ny fitafiana; Toy ny lamba no hanovanao azy, ka hovana izy;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Fa Hianao no tsy miova, Ary ny taonanao no tsy ho tapitra.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Ny zanaky ny mpanomponao handry fahizay, Ary ny taranany hampitoerina eo anatrehanao.
