Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Libondeli ya moto na pasi, oyo abungisi elikya mpe azali kolela liboso ya Yawe. Yawe, yoka libondeli na ngai! Tika ete koganga na ngai ekoma kino epai na Yo!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Kobombela ngai elongi na Yo te, wana nazali na pasi. Yoka libondeli na ngai na mokolo oyo nazali kobelela Yo; yanola ngai noki!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Pamba te mikolo ya bomoi na ngai ezali kolimwa lokola molinga, mikuwa na ngai ezali kozika lokola makala ya moto.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Motema na ngai ebungisi elikya mpe ezali komitungisa lokola matiti oyo bakati; mpo na yango, nakomi ata kobosana kolia bilei na ngai.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Mpo ete naleli makasi, natikali kaka na poso ya nzoto likolo ya mikuwa.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Nakomi lokola esulungutu ya esobe, lokola esulungutu ya bisika oyo ebeba.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Pongi ekimi ngai; nakomi lokola ndeke oyo etikali yango moko na likolo ya ndako.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Banguna na ngai batombokeli ngai, bazali kofinga ngai tango nyonso mpe bazali kosalela kombo na ngai mpo na kolakela bato mabe.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Nakomi kolia putulu na esika ya bilei, mpe komela mayi esangana na mpinzoli na ngai.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Mpo na kanda monene na Yo, otombokeli ngai mpe obwaki ngai mosika.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mikolo ya bomoi na ngai ezali kokima lokola elili, mpe nakawuki lokola matiti.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Kasi Yo Yawe, ozali Mokonzi mpo na libela, ozali Nzambe seko na seko.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Okotelema solo mpo na Siona, pamba te ekomi tango ya koyokela yango mawa; tango oyo ekatama ekoki.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Pamba te biso basali na Yo, tosepelaka na mabanga na yango, mpe toyokelaka putulu na yango mawa.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Bikolo ekotosa Yawe, mpe bakonzi nyonso ya mokili bakondima nkembo na Yo.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Pamba te Yawe akotonga lisusu Siona mpe akomonana kati na nkembo na Ye.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Akoyanola libondeli ya bato oyo babungisaki biloko, mpe akondima mabondeli na bango.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Tika ete bakoma yango mpo na ekeke oyo ekolanda, mpo ete bikelamu ya sika ekumisa Yawe.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Wuta na Esika na Ye ya bule, wuta na likolo, Yawe atalaki biso awa na mokili
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
mpo na koyoka kolela ya bakangami kati na boloko mpe kokangola bato oyo bazwaki etumbu ya kufa.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Kombo ya Yawe ekokende sango kati na Siona, mpe masanzoli na Ye, kati na Yelusalemi
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
tango bato mpe bikolo bakosangana mpo na kogumbamela Yawe.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Na bomoi na ngai, abukaki lolendo ya makasi na ngai, mpe akitisaki motango ya mikolo ya bomoi na ngai.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Nalobaki: « Nzambe na ngai, Yo oyo ozali na bomoi seko na seko, koboma ngai te na kati-kati ya mikolo ya bomoi na ngai!
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Na kala, otiaki miboko ya mokili, mpe maboko na Yo esalaki Likolo.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Bango, bakokufa; kasi Yo, okotikala seko na seko. Nzoto na bango ekolemba lokola elamba; okobongola bango lokola kazaka, mpe bakolimwa.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Kasi Yo, ozali ndenge moko, mibu na Yo ekotikala kosuka te.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Bana ya basali na Yo bakozwa esika ya kovanda, mpe bakitani na bango bakowumela liboso na Yo. »
