Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
oratio pauperis cum anxius fuerit et coram Domino effuderit precem suam Domine exaudi orationem meam et clamor meus ad te veniat
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
non avertas faciem tuam a me in quacumque die tribulor inclina ad me aurem tuam in quacumque die invocavero te velociter exaudi me
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
quia defecerunt sicut fumus dies mei et ossa mea sicut gremium aruerunt
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
percussum est ut faenum et aruit cor meum quia oblitus sum comedere panem meum
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
a voce gemitus mei adhesit os meum carni meae
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
similis factus sum pelicano solitudinis factus sum sicut nycticorax in domicilio
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
vigilavi et factus sum sicut passer solitarius in tecto
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
tota die exprobrabant mihi inimici mei et qui laudabant me adversus me iurabant
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
quia cinerem tamquam panem manducavi et poculum meum cum fletu miscebam
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
a facie irae et indignationis tuae quia elevans adlisisti me
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
dies mei sicut umbra declinaverunt et ego sicut faenum arui
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
tu autem Domine in aeternum permanes et memoriale tuum in generationem et generationem
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
tu exsurgens misereberis Sion quia tempus miserendi eius quia venit tempus
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
quoniam placuerunt servis tuis lapides eius et terrae eius miserebuntur
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
et timebunt gentes nomen Domini et omnes reges terrae gloriam tuam
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
quia aedificabit Dominus Sion et videbitur in gloria sua
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
respexit in orationem humilium et non sprevit precem eorum
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
scribantur haec in generationem alteram et populus qui creabitur laudabit Dominum
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
quia prospexit de excelso sancto suo Dominus de caelo in terram aspexit
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
ut audiret gemitum conpeditorum ut solvat filios interemptorum
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
ut adnuntiet in Sion nomen Domini et laudem suam in Hierusalem
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
in conveniendo populos in unum et reges ut serviant Domino
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
respondit ei in via virtutis suae paucitatem dierum meorum nuntia mihi
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
ne revoces me in dimidio dierum meorum in generationem et generationem anni tui
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
initio tu Domine terram fundasti et opera manuum tuarum sunt caeli
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
ipsi peribunt tu autem permanes et omnes sicut vestimentum veterescent et sicut opertorium mutabis eos et mutabuntur
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
tu autem idem ipse es et anni tui non deficient
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
filii servorum tuorum habitabunt et semen eorum in saeculum dirigetur
