Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oratio inopis, cum augeretur, Cum anxius fuerit, et in conspectu Domini effunderet precem suam. Domine exaudi orationem meam: et clamor meus ad te veniat.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Non avertas faciem tuam a me: in quacumque die tribulor, inclina ad me aurem tuam. In quacumque die invocavero te, velociter exaudi me.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Quia defecerunt sicut fumus dies mei: et ossa mea sicut cremium aruerunt.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Percussus sum ut foenum, et aruit cor meum: quia oblitus sum comedere panem meum.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
A voce gemitus mei adhaesit os meum carni meae.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Similis factus sum pellicano solitudinis: factus sum sicut nycticorax in domicilio.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Vigilavi, et factus sum sicut passer solitarius in tecto.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tota die exprobrabant mihi inimici mei: et qui laudabant me adversum me iurabant.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Quia cinerem tamquam panem manducabam, et potum meum cum fletu miscebam.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
A facie irae indignationis tuae: quia elevans allisisti me.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Dies mei sicut umbra declinaverunt: et ego sicut foenum arui.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Tu autem Domine in aeternum permanes: et memoriale tuum in generatione et generationem.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu exurgens misereberis Sion: quia tempus miserendi eius, quia venit tempus.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Quoniam placuerunt servis tuis lapides eius: et terrae eius miserebuntur.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Et timebunt Gentes nomen tuum Domine, et omnes reges terrae gloriam tuam.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Quia aedificavit Dominus Sion: et videbitur in gloria sua.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Respexit in orationem humilium: et non sprevit precem eorum.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Scribantur haec in generatione altera: et populus, qui creabitur, laudabit Dominum:
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Quia prospexit de excelso sancto suo: Dominus de caelo in terram aspexit:
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Ut audiret gemitus compeditorum: ut solveret filios interemptorum:
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Ut annuncient in Sion nomen Domini: et laudem eius in Ierusalem.
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
In conveniendo populos in unum, et reges ut serviant Domino.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Respondit ei in via virtutis suae: Paucitatem dierum meorum nuncia mihi.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ne revoces me in dimidio dierum meorum: in generatione et generationem anni tui.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Initio tu Domine terram fundasti: et opera manuum tuarum sunt caeli.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ipsi peribunt, tu autem permanes: et omnes sicut vestimentum veterascent. Et sicut opertorium mutabis eos, et mutabuntur:
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
tu autem idem ipse es, et anni tui non deficient.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Filii servorum tuorum habitabunt: et semen eorum in saeculum dirigetur.
