Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
(곤고한 자가 마음이 상하여 그 근심을 여호와 앞에 토하는 기도) 여호와여, 내 기도를 들으시고 나의 부르짖음을 주께 상달케 하소서
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
나의 괴로운 날에 주의 얼굴을 내게 숨기지 마소서 주의 귀를 기울이사 내가 부르짖는 날에 속히 내게 응답하소서
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
대저 내 날이 연기 같이 소멸하며 내 뼈가 냉과리 같이 탔나이다
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
내가 음식 먹기도 잊었음으로 내 마음이 풀 같이 쇠잔하였사오며
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
나의 탄식 소리를 인하여 나의 살이 뼈에 붙었나이다
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
나는 광야의 당아새 같고 황폐한 곳의 부엉이 같이 되었사오며
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
내가 밤을 새우니 지붕 위에 외로운 참새 같으니이다
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
내 원수들이 종일 나를 훼방하며 나를 대하여 미칠듯이 날치는 자들이 나를 가리켜 맹세하나이다
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
나는 재를 양식 같이 먹으며 나의 마심에는 눈물을 섞었사오니
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
이는 주의 분과 노를 인함이라 주께서 나를 드셨다가 던지셨나이다
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
내 날이 기울어지는 그림자 같고 내가 풀의 쇠잔함 같으니이다
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
여호와여, 주는 영원히 계시고 주의 기념 명칭은 대대에 이르리이다
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
주께서 일어나사 시온을 긍휼히 여기시리니 지금은 그를 긍휼히 여기실 때라 정한 기한이 옴이니이다
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
주의 종들이 시온의 돌들을 즐거워하며 그 티끌도 연휼히 여기나이다
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
이에 열방이 여호와의 이름을 경외하며 세계 열왕이 주의 영광을 경외하리니
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
대저 여호와께서 시온을 건설하시고 그 영광 중에 나타나셨음이라
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
여호와께서 빈궁한 자의 기도를 돌아보시며 저희 기도를 멸시치 아니하셨도다
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
이 일이 장래 세대를 위하여 기록되리니 창조함을 받을 백성이 여호와를 찬송하리로다
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
여호와께서 그 높은 성소에서 하감하시며 하늘에서 땅을 감찰하셨으니
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
이는 갇힌자의 탄식을 들으시며 죽이기로 정한 자를 해방하사
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
여호와의 이름을 시온에서 그 영예를 예루살렘에서 선포케 하려 하심이라
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
때에 민족들과 나라들이 모여 여호와를 섬기리로다
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
저가 내 힘을 중도에 쇠약케 하시며 내 날을 단촉케 하셨도다
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
나의 말이 나의 하나님이여, 나의 중년에 나를 데려가지 마옵소서 주의 연대는 대대에 무궁하니이다
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
주께서 옛적에 땅의 기초를 두셨사오며 하늘도 주의 손으로 지으신 바니이다
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
천지는 없어지려니와 주는 영존하시겠고 그것들은 다 옷 같이 낡으리니 의복같이 바꾸시면 바뀌려니와
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
주는 여상하시고 주의 년대는 무궁하리이다
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
주의 종들의 자손이 항상 있고 그 후손이 주의 앞에 굳게 서리이다 하였도다
