Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
苦しむ者が思いくずおれてその嘆きを主のみ前に注ぎ出すときの祈 主よ、わたしの祈をお聞きください。わたしの叫びをみ前に至らせてください。
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
わたしの悩みの日にみ顔を隠すことなく、あなたの耳をわたしに傾け、わが呼ばわる日に、すみやかにお答えください。
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
わたしの日は煙のように消え、わたしの骨は炉のように燃えるからです。
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
わたしの心は草のように撃たれて、しおれました。わたしはパンを食べることを忘れました。
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
わが嘆きの声によってわたしの骨はわたしの肉に着きます。
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
わたしは荒野のはげたかのごとく、荒れた跡のふくろうのようです。
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
わたしは眠らずに屋根にひとりいるすずめのようです。
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
わたしの敵はひねもす、わたしをそしり、わたしをあざける者はわが名によってのろいます。
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
わたしは灰をパンのように食べ、わたしの飲み物に涙を交えました。
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
これはあなたの憤りと怒りのゆえです。あなたはわたしをもたげて投げすてられました。
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
わたしのよわいは夕暮の日影のようです。わたしは草のようにしおれました。
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
しかし主よ、あなたはとこしえにみくらに座し、そのみ名はよろず代に及びます。
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
あなたは立ってシオンをあわれまれるでしょう。これはシオンを恵まれる時であり、定まった時が来たからです。
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
あなたのしもべはシオンの石をも喜び、そのちりをさえあわれむのです。
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
もろもろの国民は主のみ名を恐れ、地のもろもろの王はあなたの栄光を恐れるでしょう。
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
主はシオンを築き、その栄光をもって現れ、
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
乏しい者の祈をかえりみ、彼らの願いをかろしめられないからです。
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
きたるべき代のために、この事を書きしるしましょう。そうすれば新しく造られる民は、主をほめたたえるでしょう。
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
主はその聖なる高き所から見おろし、天から地を見られた。
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
これは捕われ人の嘆きを聞き、死に定められた者を解き放ち、
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
人々がシオンで主のみ名をあらわし、エルサレムでその誉をあらわすためです。
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
その時もろもろの民、もろもろの国はともに集まって、主に仕えるでしょう。
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
主はわたしの力を中途でくじき、わたしのよわいを短くされました。
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
わたしは言いました、「わが神よ、どうか、わたしのよわいの半ばでわたしを取り去らないでください。あなたのよわいはよろず代に及びます」と。
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
あなたはいにしえ、地の基をすえられました。天もまたあなたのみ手のわざです。
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
これらは滅びるでしょう。しかしあなたは長らえられます。これらはみな衣のように古びるでしょう。あなたがこれらを上着のように替えられると、これらは過ぎ去ります。
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
しかしあなたは変ることなく、あなたのよわいは終ることがありません。
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
あなたのしもべの子らは安らかに住み、その子孫はあなたの前に堅く立てられるでしょう。
