Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
ヱホバよわが祈をききたまへ 願くはわが號呼のこゑの御前にいたらんことを
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
わが窮苦の日みかほを蔽ひたまふなかれ なんぢの耳をわれにかたぶけ 我がよぶ日にすみやかに我にこたへたまへ
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
わがもろもろの日は煙のごとくきえ わが骨はたきぎのごとく焚るるなり
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
わがこころは草のごとく撃れてしほれたり われ糧をくらふを忘れしによる
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
わが歎息のこゑによりてわが骨はわが肉につく
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
われは野の鸅鸕のごとく荒たる跡のふくろふのごとくになりぬ
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
われ醒てねぶらず ただ友なくして屋蓋にをる雀のごとくなれり
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
わが仇はひねもす我をそしる 猖狂ひて我をせむるもの我をさして誓ふ
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
われは糧をくらふごとくに灰をくらひ わが飮ものには涙をまじへたり
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
こは皆なんぢの怒と忿恚とによりてなり なんぢ我をもたげてなげすて給へり
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
わが齡はかたぶける日影のごとし またわれは草のごとく萎れたり
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
されどヱホバよなんぢは永遠にながらへ その名はよろづ世にながらへん
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
なんぢ起てシオンをあはれみたまはん そはシオンに恩惠をほどこしたまふときなり そのさだまれる期すでに來れり
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
なんぢの僕はシオンの石をもよろこび その塵をさへ愛しむ
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
もろもろの國はヱホバの名をおそれ 地のもろもろの王はその榮光をおそれん
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
ヱホバはシオンをきづき榮光をもてあらはれたまへり
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
ヱホバは乏しきものの祈をかへりみ彼等のいのりを藐しめたまはざりき
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
來らんとするのちの世のためにこの事をしるさん 新しくつくられたる民はヤハをほめたたふべし
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
ヱホバその聖所のたかき所よりみおろし天より地をみたまへり
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
こは俘囚のなげきをきき死にさだまれる者をときはなち
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
人々のシオンにてヱホバの名をあらはしヱルサレムにてその頌美をあらはさんが爲なり
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
かかる時にもろもろの民もろもろの國つどひあつまりてヱホバに事へまつらん
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
ヱホバはわがちからを途にておとろへしめ わが齢をみじかからしめ給へり
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
我いへりねがはくはわが神よわがすべての日のなかばにて我をとりさりたまふなかれ 汝のよはひは世々かぎりなし
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
汝いにしへ地の基をすゑたまへり 天もまたなんぢの手の工なり
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
これらは亡びん されど汝はつねに存らへたまはん これらはみな衣のごとくふるびん 汝これらを袍のごとく更たまはん されば彼等はかはらん
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
然れども汝はかはることなし なんぢの齢はをはらざるなり
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
汝のしもべの子輩はながらへん その裔はかたく前にたてらるべし
