< Zsoltárok 102 >

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Preghiera di un afflitto che è stanco e sfoga dinanzi a Dio la sua angoscia. Signore, ascolta la mia preghiera, a te giunga il mio grido.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Non nascondermi il tuo volto; nel giorno della mia angoscia piega verso di me l'orecchio. Quando ti invoco: presto, rispondimi.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Si dissolvono in fumo i miei giorni e come brace ardono le mie ossa.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Il mio cuore abbattuto come erba inaridisce, dimentico di mangiare il mio pane.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Per il lungo mio gemere aderisce la mia pelle alle mie ossa.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Sono simile al pellicano del deserto, sono come un gufo tra le rovine.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Veglio e gemo come uccello solitario sopra un tetto.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tutto il giorno mi insultano i miei nemici, furenti imprecano contro il mio nome.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Di cenere mi nutro come di pane, alla mia bevanda mescolo il pianto,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
davanti alla tua collera e al tuo sdegno, perché mi sollevi e mi scagli lontano.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
I miei giorni sono come ombra che declina, e io come erba inaridisco.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Ma tu, Signore, rimani in eterno, il tuo ricordo per ogni generazione.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu sorgerai, avrai pietà di Sion, perché è tempo di usarle misericordia: l'ora è giunta.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Poiché ai tuoi servi sono care le sue pietre e li muove a pietà la sua rovina.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
I popoli temeranno il nome del Signore e tutti i re della terra la tua gloria,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
quando il Signore avrà ricostruito Sion e sarà apparso in tutto il suo splendore.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Egli si volge alla preghiera del misero e non disprezza la sua supplica.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Questo si scriva per la generazione futura e un popolo nuovo darà lode al Signore.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Il Signore si è affacciato dall'alto del suo santuario, dal cielo ha guardato la terra,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
per ascoltare il gemito del prigioniero, per liberare i condannati a morte;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
perché sia annunziato in Sion il nome del Signore e la sua lode in Gerusalemme,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
quando si aduneranno insieme i popoli e i regni per servire il Signore.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Ha fiaccato per via la mia forza, ha abbreviato i miei giorni.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Io dico: Mio Dio, non rapirmi a metà dei miei giorni; i tuoi anni durano per ogni generazione.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
In principio tu hai fondato la terra, i cieli sono opera delle tue mani.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Essi periranno, ma tu rimani, tutti si logorano come veste, come un abito tu li muterai ed essi passeranno.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Ma tu resti lo stesso e i tuoi anni non hanno fine.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
I figli dei tuoi servi avranno una dimora, resterà salda davanti a te la loro discendenza.

< Zsoltárok 102 >