Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Denggem ti kararagko, O Yahweh, denggem ti sangitko kenka.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Saanmo nga ilemmeng ti rupam kaniak iti tiempo ti panakariribukko. Denggennak. Inton umawagak kenka, sungbatannak a dagus.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Ta kasla asuk nga agpukaw dagiti aldawko, ken mapupuoran a kasla apuy dagiti tulangko.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Narumek ti pusok, ken kaslaak la ruot a nalaylay. Nalipatak ti mangan iti aniaman a taraon.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Iti agtultuloy a panagas-asugko, kimmuttongak iti kasta unay.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Kaslaak iti kalaw iti let-ang; nagbalinnak a kasla kullaaw iti langalang.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Nakaiddaak a siririing a kasla agmaymaysa a billit, agmaymaysa iti tuktok ti balay.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Agmalmalem nga uy-uyawendak dagiti kabusorko; us-usaren dagiti manguy-uyaw kaniak ti naganko iti panangilunod.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Kankanek dagiti dapo a kasla tinapay ken nalaokan ti in-inumek iti luluak.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Gapu iti nakaro a pungtotmo, binagkatnak tapno ipurruaknak.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Dagiti aldawko ket kasla aniniwan nga agpukpukaw, ken malaylayak a kasla ruot.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Ngem sika, O Yahweh, agtalinaedka iti agnanayon, ken ti kinalatakmo ket agpaay kadagiti amin a henerasion.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Bumangonka ket kaasiam ti Sion. Ita ti tiempo a kaasiam isuna; dimtengen ti naituding a tiempo.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Ta iggem dagiti adipenmo dagiti napapateg a bato ti Sion ket ipatpategda ti tapok ti pannakadadaelna.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Raemento dagiti nasion ti naganmo, O Yahweh, ken itan-ok dagiti amin nga ari iti daga ti dayagmo.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Bangonento manen ni Yahweh ti Sion ket agparangto iti dayagna.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Iti dayta a tiempo, sungbattannanto dagiti kararag dagiti napanglaw; saannanto nga ilaksid dagiti karagragda.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Maisuratto daytoy para iti sumaruno a henerasion, ket dagiti tattao a saan pay a naipasngay ket dayawendanto ni Yahweh.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Ta kimmita isuna manipud kadagiti ngato a nasantoan; nakita ni Yahweh ti daga manipud idiay langit
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
tapno denggenna ti panagasug dagiti balud, tapno wayawayaanna dagiti naikeddeng a matay.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Kalpasanna, ipaakaamonto dagiti tattao ti nagan ni Yahweh idiay Sion ken ti dayawna idiay Jerusalem
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
inton agmaymaysa nga agtitipon dagiti tattao ken dagiti pagarian tapno agserbida kenni Yahweh.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Inikkatna ti pigsak iti katengngaan ti biag. Pinaababana dagiti aldawko.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Kinunak, “Diosko, saannak pay nga alaen iti katengngaan iti biag; addaka ditoy iti amin a henerasion.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Idi un-unana a tiempo, insaadmo ti daga; dagiti langit ket aramid dagiti imam.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Agpukawda ngem agnanayonto nga addaka; dumaanda a kas iti pagan-anay; kas iti kawes, ikkatemto ida ket agpukawdanto.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Ngem saanka nga agbalbaliw, ken saan nga agpatingga dagiti tawenmo.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Agtultuloy nga agbiag dagiti annak dagiti adipenmo, ken agbiag iti presensiam dagiti kaputotanda.”
