< Zsoltárok 102 >

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
תפלה לעני כי יעטף ולפני יהוה ישפך שיחו יהוה שמעה תפלתי ושועתי אליך תבוא׃
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
אל תסתר פניך ממני ביום צר לי הטה אלי אזנך ביום אקרא מהר ענני׃
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
כי כלו בעשן ימי ועצמותי כמו קד נחרו׃
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
הוכה כעשב ויבש לבי כי שכחתי מאכל לחמי׃
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
מקול אנחתי דבקה עצמי לבשרי׃
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
דמיתי לקאת מדבר הייתי ככוס חרבות׃
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
שקדתי ואהיה כצפור בודד על גג׃
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
כל היום חרפוני אויבי מהוללי בי נשבעו׃
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
כי אפר כלחם אכלתי ושקוי בבכי מסכתי׃
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
מפני זעמך וקצפך כי נשאתני ותשליכני׃
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
ימי כצל נטוי ואני כעשב איבש׃
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
ואתה יהוה לעולם תשב וזכרך לדר ודר׃
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
אתה תקום תרחם ציון כי עת לחננה כי בא מועד׃
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
כי רצו עבדיך את אבניה ואת עפרה יחננו׃
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
וייראו גוים את שם יהוה וכל מלכי הארץ את כבודך׃
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
כי בנה יהוה ציון נראה בכבודו׃
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
פנה אל תפלת הערער ולא בזה את תפלתם׃
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
תכתב זאת לדור אחרון ועם נברא יהלל יה׃
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
כי השקיף ממרום קדשו יהוה משמים אל ארץ הביט׃
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
לשמע אנקת אסיר לפתח בני תמותה׃
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
לספר בציון שם יהוה ותהלתו בירושלם׃
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
בהקבץ עמים יחדו וממלכות לעבד את יהוה׃
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
ענה בדרך כחו קצר ימי׃
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
אמר אלי אל תעלני בחצי ימי בדור דורים שנותיך׃
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
לפנים הארץ יסדת ומעשה ידיך שמים׃
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
המה יאבדו ואתה תעמד וכלם כבגד יבלו כלבוש תחליפם ויחלפו׃
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
ואתה הוא ושנותיך לא יתמו׃
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
בני עבדיך ישכונו וזרעם לפניך יכון׃

< Zsoltárok 102 >