Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
| תפלה לעני כי-יעטף-- ולפני יהוה ישפך שיחו ב יהוה שמעה תפלתי ושועתי אליך תבוא |
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
| אל-תסתר פניך ממני-- ביום צר-לי הטה-אלי אזנך ביום אקרא מהר ענני |
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
| כי-כלו בעשן ימי ועצמותי כמוקד נחרו |
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
| הוכה-כעשב ויבש לבי כי-שכחתי מאכל לחמי |
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
| מקול אנחתי-- דבקה עצמי לבשרי |
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
| דמיתי לקאת מדבר הייתי ככוס חרבות |
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
| שקדתי ואהיה-- כצפור בודד על-גג |
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
| כל-היום חרפוני אויבי מהוללי בי נשבעו |
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
| כי-אפר כלחם אכלתי ושקוי בבכי מסכתי |
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
| מפני-זעמך וקצפך-- כי נשאתני ותשליכני |
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
| ימי כצל נטוי ואני כעשב איבש |
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
| ואתה יהוה לעולם תשב וזכרך לדר ודר |
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
| אתה תקום תרחם ציון כי-עת לחננה כי-בא מועד |
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
| כי-רצו עבדיך את-אבניה ואת-עפרה יחננו |
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
| וייראו גוים את-שם יהוה וכל-מלכי הארץ את-כבודך |
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
| כי-בנה יהוה ציון-- נראה בכבודו |
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
| פנה אל-תפלת הערער ולא-בזה את-תפלתם |
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
| תכתב זאת לדור אחרון ועם נברא יהלל-יה |
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
| כי-השקיף ממרום קדשו יהוה משמים אל-ארץ הביט |
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
| לשמע אנקת אסיר לפתח בני תמותה |
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
| לספר בציון שם יהוה ותהלתו בירושלם |
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
| בהקבץ עמים יחדו וממלכות לעבד את-יהוה |
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
| ענה בדרך כחו (כחי) קצר ימי |
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
| אמר--אלי אל תעלני בחצי ימי בדור דורים שנותיך |
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
| לפנים הארץ יסדת ומעשה ידיך שמים |
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
| המה יאבדו-- ואתה תעמד וכלם כבגד יבלו כלבוש תחליפם ויחלפו |
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
| ואתה-הוא ושנותיך לא יתמו |
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
| בני-עבדיך ישכונו וזרעם לפניך יכון |
