Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Ein Gebet des Elenden, wenn er schmachtet und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. O HERR, höre mein Gebet, und mein Schreien komme vor dich!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Not; neige dein Ohr zu mir; am Tage, da ich dich anrufe, erhöre mich eilends!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Denn meine Tage sind in Rauch aufgegangen, und meine Gebeine glühen wie ein Ofen.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras; denn ich habe vergessen, mein Brot zu essen.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Vor lauter Seufzen kleben meine Knochen an meinem Fleisch.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ich gleiche einer Rohrdommel in der Wüste, bin wie ein Käuzlein in den Ruinen;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dach.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Täglich schmähen mich meine Feinde, und die wider mich toben, schwören bei mir;
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Tränen
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
wegen deines Grimms und deines Zorns, daß du mich aufgehoben und hingeschleudert hast.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich verdorre wie Gras.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Aber du, o HERR, bleibst ewig und dein Gedächtnis von einem Geschlecht zum andern.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du wollest dich aufmachen und dich über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seiest, die Stunde ist gekommen!
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Denn deine Knechte lieben Zions Steine und trauern über ihren Schutt.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Dann werden die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden deine Herrlichkeit,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
wenn der HERR Zion gebaut hat und erschienen ist in seiner Herrlichkeit,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
wenn er sich zum Gebet der Heimatlosen gewendet und ihr Gebet nicht verachtet hat.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Das wird man aufschreiben für das spätere Geschlecht, und das Volk, das geschaffen werden soll, wird den HERRN loben,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
daß er herabgeschaut hat von der Höhe seines Heiligtums, daß der HERR vom Himmel zur Erde geblickt hat,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
zu hören das Seufzen der Gefangenen und loszumachen die Kinder des Todes;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
auf daß sie den Namen des HERRN preisen zu Zion und sein Lob in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
wenn die Völker sich versammeln allzumal und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Er hat auf dem Wege meine Kraft gebeugt, meine Tage verkürzt.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ich spreche: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Sie werden vergehen, du aber bleibst; sie alle werden wie ein Kleid veralten, wie ein Gewand wirst du sie wechseln, und sie werden verschwinden.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Du aber bleibst, der du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende!
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir bestehen.
