Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Gebet eines Elenden, wenn er verzagt ist und seine Klage vor dem Herrn ausschüttet. HERR, höre mein Gebet
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage, wo mir angst ist! Neige dein Ohr mir zu am Tage, wo ich rufe; erhöre mich eilends!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Ach, meine Tage sind wie Rauch entschwunden und meine Gebeine wie von Brand durchglüht;
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
mein Herz ist versengt und verdorrt wie Gras, so daß ich sogar vergesse, Speise zu genießen;
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
infolge meines Ächzens und Stöhnens klebt mein Gebein mir am Fleisch.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ich gleiche dem Wasservogel in der Wüste, bin geworden wie ein Käuzlein in Trümmerstätten;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
ich finde keinen Schlaf und klage wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tagtäglich schmähen mich meine Feinde; und die gegen mich toben, wünschen mir Unheil an.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Ach, Asche eß ich als Brot und mische meinen Trank mit Tränen
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
ob deinem Zorn und deinem Grimm; denn du hast mich hochgehoben und niedergeschleudert.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Meine Tage sind wie ein langgestreckter Schatten, und ich selbst verdorre wie Gras!
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Du aber, HERR, thronst ewiglich, und dein Gedächtnis bleibt von Geschlecht zu Geschlecht.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du wirst dich erheben, dich Zions erbarmen, denn Zeit ist’s, Gnade an ihm zu üben: die Stunde ist da
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
- denn deine Knechte lieben Zions Steine, und Weh erfaßt sie um seinen Schutt –,
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
damit die Heiden fürchten lernen den Namen des HERRN und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Denn der HERR hat Zion wieder aufgebaut, ist in seiner Herrlichkeit dort erschienen,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
hat dem Gebet der Verlass’nen sich zugewandt und ihr Flehen nicht verachtet.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Dies werde aufgeschrieben fürs kommende Geschlecht, damit das neugeschaffne Volk den HERRN lobpreise,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
daß von seiner heiligen Höhe er herabgeschaut, daß der HERR geblickt hat vom Himmel zur Erde,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
um das Seufzen der Gefangnen zu hören und die dem Tode Geweihten frei zu machen,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
damit man verkünde in Zion den Namen des HERRN und seinen Ruhm in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
wenn die Völker sich allzumal versammeln und die Königreiche, um (Gott) dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Gelähmt hat er mir auf dem Wege die Kraft, hat verkürzt meine Lebenstage.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Nun fleh’ ich: »Mein Gott, raffe mich nicht hinweg in der Mitte meiner Tage, du, dessen Jahre währen für und für!«
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Vorzeiten hast du die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk:
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
sie werden vergehen, du aber bleibst; sie werden alle zerfallen wie ein Gewand, wie ein Kleid wirst du sie verwandeln, und so werden sie sich wandeln.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Du aber bleibst derselbe, und deine Jahre nehmen kein Ende.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden (sicher) wohnen, und ihr Geschlecht wird fest bestehen vor dir.
