Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Ein Gebet des Elenden, so er betrübt ist und seine Klage vor dem HERRN ausschüttet. HERR, höre mein Gebet und laß mein Schreien zu dir kommen!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Verbirg dein Antlitz nicht vor mir in der Not, neige deine Ohren zu mir; wenn ich dich anrufe, so erhöre mich bald!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Denn meine Tage sind vergangen wie ein Rauch, und meine Gebeine sind verbrannt wie ein Brand.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mein Herz ist geschlagen und verdorrt wie Gras, daß ich auch vergesse, mein Brot zu essen.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Mein Gebein klebt an meinem Fleisch vor Heulen und Seufzen.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ich bin wie eine Rohrdommel in der Wüste; ich bin gleich wie ein Käuzlein in den verstörten Stätten.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Ich wache und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Täglich schmähen mich meine Feinde; und die mich verspotten, schwören bei mir.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Denn ich esse Asche wie Brot und mische meinen Trank mit Weinen
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
vor deinem Drohen und Zorn, daß du mich aufgehoben und zu Boden gestoßen hast.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Meine Tage sind dahin wie Schatten, und ich verdorre wie Gras.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Du aber, HERR, bleibst ewiglich und dein Gedächtnis für und für.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du wollest dich aufmachen und über Zion erbarmen; denn es ist Zeit, daß du ihr gnädig seist, und die Stunde ist gekommen.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Denn deine Knechte wollten gerne, daß sie gebaut würde, und sähen gerne, daß ihre Steine und Kalk zugerichtet würden,
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
daß die Heiden den Namen des HERRN fürchten und alle Könige auf Erden dein Ehre,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
daß der HERR Zion baut und erscheint in seiner Ehre.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Er wendet sich zum Gebet der Verlassenen und verschmäht ihr Gebet nicht.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Das werde geschrieben auf die Nachkommen; und das Volk, das geschaffen soll werden, wird den HERRN loben.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Denn er schaut von seiner heiligen Höhe, und der HERR sieht vom Himmel auf die Erde,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
daß er das Seufzen des Gefangenen höre und losmache die Kinder des Todes,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
auf daß sie zu Zion predigen den Namen des HERRN und sein Lob zu Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
wenn die Völker zusammenkommen und die Königreiche, dem HERRN zu dienen.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Er demütigt auf dem Wege meine Kraft; er verkürzt meine Tage.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ich sage: Mein Gott, nimm mich nicht weg in der Hälfte meiner Tage! Deine Jahre währen für und für.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Sie werden vergehen, aber du bleibest. Sie werden veralten wie ein Gewand; sie werden verwandelt wie ein Kleid, wenn du sie verwandeln wirst.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Du aber bleibest, wie du bist, und deine Jahre nehmen kein Ende.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Die Kinder deiner Knechte werden bleiben, und ihr Same wird vor dir gedeihen.
