Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
[Gebet eines Elenden, wenn er verschmachtet und seine Klage vor Jehova ausschüttet.] Jehova, höre mein Gebet, und laß zu dir kommen mein Schreien!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Verbirg dein Angesicht nicht vor mir am Tage meiner Bedrängnis; neige zu mir dein Ohr; an dem Tage, da ich rufe, erhöre mich eilends!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Denn wie Rauch entschwinden meine Tage, und meine Gebeine glühen wie ein Brand.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Wie Kraut ist versengt und verdorrt mein Herz, daß ich vergessen habe, [O. denn ich habe vergessen] mein Brot zu essen.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Ob der Stimme meines Seufzens klebt mein Gebein an meinem Fleische.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ich gleiche dem Pelikan der Wüste, bin wie die Eule der Einöden. [O. der Trümmer]
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Ich wache, und bin wie ein einsamer Vogel auf dem Dache.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Den ganzen Tag höhnen mich meine Feinde; die wider mich rasen, schwören bei mir.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Denn Asche esse ich wie Brot, und meinen Trank vermische ich mit Tränen
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Vor deinem Zorn und deinem Grimm; denn du hast mich emporgehoben und hast mich hingeworfen.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Meine Tage sind wie ein gestreckter Schatten, und ich verdorre wie Kraut.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Du aber, Jehova, bleibst auf ewig, und dein Gedächtnis [Vergl. 2. Mose 3,15] ist von Geschlecht zu Geschlecht.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Du wirst aufstehen, wirst dich Zions erbarmen; denn es ist Zeit, es zu begnadigen, denn gekommen ist die bestimmte Zeit;
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Denn deine Knechte haben Gefallen an seinen Steinen und haben Mitleid mit seinem Schutt.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Und die Nationen werden den Namen Jehovas fürchten, und alle Könige der Erde deine Herrlichkeit.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Denn Jehova wird Zion aufbauen, wird erscheinen in seiner Herrlichkeit;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Er wird sich wenden zum Gebete des Entblößten, und ihr Gebet wird er nicht verachten.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Das wird aufgeschrieben werden für das künftige Geschlecht; und ein Volk, das erschaffen werden soll, wird Jehova [Hebr. Jah] loben.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Denn er hat herniedergeblickt von der Höhe seines Heiligtums, Jehova hat herabgeschaut vom Himmel auf die Erde,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Um zu hören das Seufzen des Gefangenen, um zu lösen die Kinder des Todes;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Damit man den Namen Jehovas verkündige in Zion, und in Jerusalem sein Lob,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Wenn die Völker sich versammeln werden allzumal, und die Königreiche, um Jehova zu dienen.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Er hat meine Kraft gebeugt auf dem Wege, hat verkürzt meine Tage.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ich sprach: Mein Gott, [El] nimm mich nicht hinweg in der Hälfte meiner Tage! -Von Geschlecht zu Geschlecht sind deine Jahre.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Du hast vormals die Erde gegründet, und die Himmel sind deiner Hände Werk.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Sie werden untergehen, du aber bleibst; und sie alle werden veralten wie ein Kleid; wie ein Gewand wirst du sie verwandeln, [O. wechseln] und sie werden verwandelt werden;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Du aber bist derselbe, [O. er; od.: der da ist, d. h. der unveränderlich in sich selbst ewig besteht; vergl. 5. Mose 32,39; Neh. 9,6] und deine Jahre enden nicht.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Die Söhne deiner Knechte werden wohnen, [d. h. im Lande] und ihr Same wird vor dir feststehen.
