Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Oraison du pauvre. Seigneur, exaucez ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à vous.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne détournez pas votre face de moi; en quelque jour que je sois dans la tribulation, inclinez vers moi votre oreille.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Parce que mes jours, comme la fumée, se sont évanouis, et mes os, comme une broutille, se sont desséchés.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
J’ai été frappé comme une herbe, et mon cœur s’est flétri, parce que j’ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
À la voix de mon gémissement, mes os se sont collés à ma peau.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je suis devenu semblable au pélican du désert; je suis devenu comme le hibou dans sa demeure.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
J’ai veillé, et je suis devenu comme un passereau solitaire sur un toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Durant tout le jour mes ennemis m’outrageaient, et ceux qui me louaient auparavant faisaient des imprécations contre moi.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Parce que je mangeais de la cendre comme du pain, et que je mêlais mon breuvage avec mes pleurs,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
À l’aspect de votre colère et de votre indignation, parce qu’en m’élevant vous m’avez brisé.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours, comme l’ombre, ont décliné: moi, j’ai séché comme l’herbe.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais vous, Seigneur, vous subsistez éternellement; et votre souvenir se transmet à toutes les générations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Vous, vous levant, vous aurez pitié de Sion; parce que le temps est venu, le temps d’avoir pitié d’elle.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Parce que ses pierres ont été agréables à vos serviteurs, et qu’à la vue de sa terre, ils seront attendris.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Et les nations révéreront votre nom, Seigneur, et tous les rois de la terre votre gloire.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Parce que le Seigneur a bâti Sion, et il sera vu dans sa gloire.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il a jeté un regard sur la prière des humbles, et il n’a point méprisé leur demande.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Que ces choses soient écrites pour une autre génération, et le peuple qui naîtra louera le Seigneur,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Parce que le Seigneur a jeté un regard de son lieu saint: le Seigneur a regardé du ciel sur la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Afin d’entendre les gémissements des détenus dans les fers, et de délivrer les fils de ceux qu’on a mis à mort,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Afin qu’ils annoncent dans Sion le nom du Seigneur, et sa louange dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Lorsque des peuples et des rois s’assembleront pour servir le Seigneur.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Il lui a dit dans le temps de sa force: Faites-moi connaître le petit nombre de mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ne me rappelez pas au milieu de mes jours: à toutes les générations s’étendent vos années.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Au commencement, vous, Seigneur, vous avez fondé la terre, et les cieux sont les ouvrages de vos mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Pour eux, ils périront, mais vous, vous subsistez toujours; et tous, comme un vêtement, ils vieilliront. Et vous les changerez comme un habit dont on se couvre, et ils seront changés;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Mais vous, vous êtes toujours le même, et vos années ne passeront pas.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de vos serviteurs auront une habitation, et leur postérité sera dirigée à jamais.
