Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière d’un malheureux, lorsqu’il est abattu et qu’il répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, écoute ma prière, Et que mon cri parvienne jusqu’à toi!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne me cache pas ta face au jour de ma détresse! Incline vers moi ton oreille quand je crie! Hâte-toi de m’exaucer!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours s’évanouissent en fumée, Et mes os sont enflammés comme un tison.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mon cœur est frappé et se dessèche comme l’herbe; J’oublie même de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Mes gémissements sont tels Que mes os s’attachent à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je ressemble au pélican du désert, Je suis comme le chat-huant des ruines;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Je n’ai plus de sommeil, et je suis Comme l’oiseau solitaire sur un toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Chaque jour mes ennemis m’outragent, Et c’est par moi que jurent mes adversaires en fureur.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Je mange la poussière au lieu de pain, Et je mêle des larmes à ma boisson,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
A cause de ta colère et de ta fureur; Car tu m’as soulevé et jeté au loin.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours sont comme l’ombre à son déclin, Et je me dessèche comme l’herbe.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, Éternel! Tu règnes à perpétuité, Et ta mémoire dure de génération en génération.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion; Car le temps d’avoir pitié d’elle, Le temps fixé est à son terme;
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car tes serviteurs en aiment les pierres, Ils en chérissent la poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, Et tous les rois de la terre ta gloire.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Oui, l’Éternel rebâtira Sion, Il se montrera dans sa gloire.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il est attentif à la prière du misérable, Il ne dédaigne pas sa prière.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Que cela soit écrit pour la génération future, Et que le peuple qui sera créé célèbre l’Éternel!
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Car il regarde du lieu élevé de sa sainteté; Du haut des cieux l’Éternel regarde sur la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Pour écouter les gémissements des captifs, Pour délivrer ceux qui vont périr,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Afin qu’ils publient dans Sion le nom de l’Éternel, Et ses louanges dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Quand tous les peuples s’assembleront, Et tous les royaumes, pour servir l’Éternel.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Il a brisé ma force dans la route, Il a abrégé mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, Toi, dont les années durent éternellement!
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Tu as anciennement fondé la terre, Et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ils périront, mais tu subsisteras; Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un habit, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Mais toi, tu restes le même, Et tes années ne finiront point.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, Et leur postérité s’affermira devant toi.
