Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière pour le pauvre, lorsqu'il aura été abandonné et qu'il épanchera ses vœux devant le Seigneur. Seigneur, exauce ma prière, et que mon cri arrive jusqu'à toi.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne détourne point de moi ta face; au jour de ma tribulation, penche vers moi ton oreille; le jour où je t'invoquerai, exauce-moi aussitôt.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours se sont évanouis comme la fumée, et mes os ont été consumés comme des broussailles mortes.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
J'ai été foulé aux pieds comme de l'herbe, et mon cœur s'est desséché, parce que j'ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
A force de gémir, mes os se sont collés à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je suis devenu comme le pélican du désert; je suis devenu comme un hibou dans une masure.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
J'ai perdu le sommeil, et me voici comme le passereau solitaire sur un toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tout le jour, mes ennemis m'ont outragé, et ceux qui me louaient ont juré contre moi:
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Parce que je mangeais la cendre comme du pain, et qu'à mon breuvage je mêlais des larmes,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
En face de ta colère et de ta fureur; car tu m'as élevé, puis brisé.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours ont décliné comme l'ombre, et moi je me suis flétri comme l'herbe fanée.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, Seigneur, tu demeures éternellement, et ta mémoire passe de génération en génération.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Lève-toi, et aie pitié de Sion; car le temps est venu d'avoir pitié d'elle; le temps en est venu.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car ses pierres mêmes ont plu à tes serviteurs, et ils pleurent sur sa poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Et les Gentils. Seigneur, craindront ton nom, et les rois ta gloire.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Car le Seigneur édifiera Sion, et y sera vu en sa gloire.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il a eu égard à la prière des humbles, et il n'a point méprisé leur supplication.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Qu'on écrive ces choses pour la génération future, et le peuple d'alors louera le Seigneur.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Car le Seigneur s'est penché des hauteurs de son lieu saint, et du ciel il a regardé la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Pour ouïr les gémissements des captifs, pour délivrer les fils des hommes mis à mort,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Afin qu'ils proclament dans Sion le nom du Seigneur, et sa louange dans Jérusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Lorsqu'en un même lieu peuples et rois seront rassemblés pour servir le Seigneur.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Le peuple dans la voie de sa force lui a dit: Annoncez-moi la brièveté de mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ne me rappelle pas au milieu de mes jours, toi dont les années sont de génération en génération.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Au commencement, Seigneur, tu as créé la terre; et les cieux sont l'œuvre de tes mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ils périront, et toi tu subsisteras; ils vieilliront tous comme un manteau, et tu les rouleras comme un vêtement, et ils seront changés.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Seul tu es toujours le même, et tes années ne défailliront point.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de tes serviteurs habiteront ta terre, et leur race y prospérera dans les siècles des siècles.
