Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière de l’affligé, quand il est accablé et répand sa plainte devant l’Éternel. Éternel, entends ma prière, et que mon cri vienne jusqu’à toi!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne me cache pas ta face; au jour de ma détresse, incline vers moi ton oreille; au jour où je crie, hâte-toi, réponds-moi.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours s’évanouissent comme la fumée, et mes os sont brûlés comme un foyer.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mon cœur est frappé, et est desséché comme l’herbe; car j’ai oublié de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
À cause de la voix de mon gémissement, mes os s’attachent à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je suis devenu semblable au pélican du désert; je suis comme le hibou des lieux désolés.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Je veille, et je suis comme un passereau solitaire sur un toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tout le jour mes ennemis m’outragent; ceux qui sont furieux contre moi jurent par moi.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Car j’ai mangé la cendre comme du pain, et j’ai mêlé de pleurs mon breuvage,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
À cause de ton indignation et de ta colère; car tu m’as élevé haut, et tu m’as jeté en bas.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours sont comme l’ombre qui s’allonge, et je deviens sec comme l’herbe.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, Éternel! tu demeures à toujours, et ta mémoire est de génération en génération.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te lèveras, tu auras compassion de Sion; car c’est le temps d’user de grâce envers elle, car le temps assigné est venu.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car tes serviteurs prennent plaisir à ses pierres, et ont compassion de sa poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Alors les nations craindront le nom de l’Éternel, et tous les rois de la terre, ta gloire.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Quand l’Éternel bâtira Sion, il paraîtra dans sa gloire.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il aura égard à la prière du désolé, et il ne méprisera pas leur prière.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Cela sera écrit pour la génération à venir; et le peuple qui sera créé louera Jah;
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Car il a regardé des lieux hauts de sa sainteté; des cieux l’Éternel a considéré la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Pour entendre le gémissement du prisonnier, et pour délier ceux qui étaient voués à la mort;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
Afin qu’on annonce dans Sion le nom de l’Éternel, et sa louange dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Quand les peuples seront rassemblés, et les royaumes, pour servir l’Éternel.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Il a abattu ma force dans le chemin, il a abrégé mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
J’ai dit: Mon Dieu, ne m’enlève pas à la moitié de mes jours!… Tes années sont de génération en génération!
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Tu as jadis fondé la terre, et les cieux sont l’ouvrage de tes mains;
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Eux, ils périront, mais toi, tu subsisteras; et ils vieilliront tous comme un vêtement; tu les changeras comme un habit, et ils seront changés;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Mais toi, tu es le Même, et tes années ne finiront pas.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de tes serviteurs demeureront, et leur semence sera établie devant toi.
