Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Prière du malheureux, lorsqu’il est accablé et qu’il répand sa plainte devant Yahweh. Yahweh écoute ma prière, et que mon cri arrive jusqu’à toi.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Ne me cache pas ton visage, au jour de ma détresse; incline vers moi ton oreille, quand je crie, hâte-toi de m’exaucer.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Car mes jours s’évanouissent comme en fumée, et mes os sont embrasés comme par un feu.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Frappé comme l’herbe, mon cœur se dessèche; j’oublie même de manger mon pain.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
A force de crier et de gémir, mes os s’attachent à ma chair.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Je ressemble au pélican du désert, je suis devenu comme le hibou des ruines.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Je passe les nuits sans sommeil, comme l’oiseau solitaire sur le toit.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Tout le jour mes adversaires m’outragent, mes ennemis furieux jurent ma ruine.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Je mange la cendre comme du pain, et je mêle mes larmes à mon breuvage,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
à cause de ta colère et de ton indignation, car tu m’as soulevé et jeté au loin.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mes jours sont comme l’ombre qui s’allonge, et je me dessèche comme l’herbe.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Mais toi, Yahweh, tu es assis sur un trône éternel, et ta mémoire vit d’âge en âge.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Tu te lèveras, tu auras pitié de Sion, car le temps de lui faire grâce, le moment fixé est venu.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Car tes serviteurs en chérissent les pierres, ils s’attendrissent sur sa poussière.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Alors les nations révéreront le nom de Yahweh, et tous les rois de la terre ta majesté,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
parce que Yahweh a rebâti Sion; il s’est montré dans sa gloire.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Il s’est tourné vers la prière du misérable, il n’a pas dédaigné sa supplication.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Que cela soit écrit pour la génération future, et que le peuple qui sera créé célèbre Yahweh,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
parce qu’il a regardé de sa sainte hauteur, parce que Yahweh a regardé des cieux sur la terre,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
pour écouter les gémissements des captifs, pour délivrer ceux qui sont voués à la mort,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
afin qu’ils publient dans Sion le nom de Yahweh, et sa louange dans Jérusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
quand s’assembleront tous les peuples, et les royaumes pour servir Yahweh.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Il a brisé ma force sur le chemin, il a abrégé mes jours.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Je dis: Mon Dieu, ne m’enlève pas au milieu de mes jours, toi, dont les années durent d’âge en âge.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Au commencement tu as fondé la terre, et les cieux sont l’ouvrage de tes mains.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Ils périront, mais toi, tu subsistes. Ils s’useront tous comme un vêtement; Tu les changeras comme un manteau, et ils seront changés:
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
mais toi, tu restes le même, et tes années n’ont pas de fin.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Les fils de tes serviteurs habiteront leur pays, et leur postérité sera stable devant toi.
