Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
The preier of a pore man, whanne he was angwishid, and schedde out his speche bifore the Lord. Lord, here thou my preier; and my crie come to thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Turne not awei thi face fro me; in what euere dai Y am troblid, bowe doun thin eere to me. In what euere day Y schal inwardli clepe thee; here thou me swiftli.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my daies han failid as smoke; and my boonus han dried vp as critouns.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
I am smytun as hei, and myn herte dried vp; for Y haue foryete to eete my breed.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Of the vois of my weilyng; my boon cleuede to my fleische.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am maad lijk a pellican of wildirnesse; Y am maad as a niyt crowe in an hous.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I wakide; and Y am maad as a solitarie sparowe in the roof.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Al dai myn enemyes dispisiden me; and thei that preisiden me sworen ayens me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For Y eet aschis as breed; and Y meddlide my drinke with weping.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Fro the face of the ire of thin indignacioun; for thou reisinge me hast hurtlid me doun.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mi daies boweden awei as a schadewe; and Y wexede drie as hei.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But, Lord, thou dwellist with outen ende; and thi memorial in generacioun and in to generacioun.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Lord, thou risinge vp schalt haue merci on Sion; for the tyme `to haue merci therof cometh, for the tyme cometh.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For the stones therof plesiden thi seruauntis; and thei schulen haue merci on the lond therof.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
And, Lord, hethen men schulen drede thi name; and alle kingis of erthe schulen drede thi glori.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For the Lord hath bildid Sion; and he schal be seen in his glorie.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He bihelde on the preier of meke men; and he dispiside not the preier of hem.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Be these thingis writun in an othere generacioun; and the puple that schal be maad schal preise the Lord.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he bihelde fro his hiye hooli place; the Lord lokide fro heuene in to erthe.
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
For to here the weilingis of feterid men; and for to vnbynde the sones of slayn men.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
That thei telle in Sion the name of the Lord; and his preising in Jerusalem.
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
In gaderinge togidere puplis in to oon; and kingis, that thei serue the Lord.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
It answeride to hym in the weie of his vertu; Telle thou to me the fewnesse of my daies.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Ayenclepe thou not me in the myddil of my daies; thi yeris ben in generacioun and in to generacioun.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Lord, thou foundidist the erthe in the bigynnyng; and heuenes ben the werkis of thin hondis.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Tho schulen perische, but thou dwellist perfitli; and alle schulen wexe eelde as a clooth. And thou schalt chaunge hem as an hiling, and tho schulen be chaungid;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
but thou art the same thi silf, and thi yeeris schulen not faile.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The sones of thi seruauntis schulen dwelle; and the seed of hem schal be dressid in to the world.
