Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed and pours out his complaint before the LORD. Hear my prayer, LORD! Let my cry come to you.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Don’t hide your face from me in the day of my distress. Turn your ear to me. Answer me quickly in the day when I call.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days consume away like smoke. My bones are burnt as a torch.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
My heart is blighted like grass, and withered, for I forget to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of the voice of my groaning, my bones stick to my skin.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am like a pelican of the wilderness. I have become as an owl of the waste places.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I watch, and have become like a sparrow that is alone on the housetop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
My enemies reproach me all day. Those who are mad at me use my name as a curse.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For I have eaten ashes like bread, and mixed my drink with tears,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
because of your indignation and your wrath; for you have taken me up and thrown me away.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days are like a long shadow. I have withered like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But you, LORD, will remain forever; your renown endures to all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
You will arise and have mercy on Zion, for it is time to have pity on her. Yes, the set time has come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For your servants take pleasure in her stones, and have pity on her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
So the nations will fear the LORD’s name, all the kings of the earth your glory.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For the LORD has built up Zion. He has appeared in his glory.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He has responded to the prayer of the destitute, and has not despised their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This will be written for the generation to come. A people which will be created will praise the LORD,
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
for he has looked down from the height of his sanctuary. From heaven, the LORD saw the earth,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
to hear the groans of the prisoner, to free those who are condemned to death,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
that men may declare the LORD’s name in Zion, and his praise in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
when the peoples are gathered together, the kingdoms, to serve the LORD.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength along the course. He shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I said, “My God, don’t take me away in the middle of my days. Your years are throughout all generations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Of old, you laid the foundation of the earth. The heavens are the work of your hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They will perish, but you will endure. Yes, all of them will wear out like a garment. You will change them like a cloak, and they will be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But you are the same. Your years will have no end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of your servants will continue. Their offspring will be established before you.”
