Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out his complaint before the LORD. Hear my prayer, O LORD, and let my cry come to thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Hide not thy face from me in the day when I am in trouble; incline thy ear to me: in the day when I call answer me speedily.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as an hearth.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
My heart is smitten, and withered like grass; so that I forget to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of the voice of my groaning my bones cleave to my skin.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am like a pelican of the wilderness: I am like an owl of the desert.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I watch, and am as a sparrow alone upon the housetop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
My enemies reproach me all the day; and they that are mad against me are sworn against me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Because of thy indignation and thy wrath: for thou hast lifted me up, and cast me down.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days are like a shadow that declineth; and I am withered like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But thou, O LORD, shalt endure for ever; and thy remembrance to all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Thou shalt arise, and have mercy upon Zion: for the time to favour her, yea, the set time, is come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For thy servants take pleasure in her stones, and favour her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
So the heathen shall fear the name of the LORD, and all the kings of the earth thy glory.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
When the LORD shall build up Zion, he shall appear in his glory.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He will regard the prayer of the destitute, and not despise their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This shall be written for the generation to come: and the people which shall be created shall praise the LORD.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he hath looked down from the height of his sanctuary; from heaven hath the LORD beheld the earth;
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
To declare the name of the LORD in Zion, and his praise in Jerusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
When the people are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength in the way; he shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I said, O my God, take me not away in the midst of my days: thy years are throughout all generations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Of old hast thou laid the foundation of the earth: and the heavens are the work of thy hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They shall perish, but thou shalt endure: yea, all of them shall grow old like a garment; as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed:
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But thou art the same, and thy years shall have no end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of thy servants shall continue, and their seed shall be established before thee.
