Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
The prayer: for a weary and suffering person who pours out their grief to the Lord. Hear my prayer, O Lord; let my cry for help come to you.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Hide not your face from me in the day of my distress. Incline your ear to me: when I call, answer me speedily.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days pass away like smoke: my bones are burned through as with fire.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
My heart is scorched, withered like grass; I forget to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of my loud groaning, my flesh clings to my bones.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Like a desert-owl of the wilderness, like an owl among ruins am I.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I make my sleepless lament like a bird on the house-top alone.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
All the day wild foes revile me, using my name for a curse.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For ashes have been my bread, and tears have been mixed with my cup.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Because of your passionate anger, you did raise me, then hurl me to the ground.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days come to an end, shadows lengthen, I wither like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But you, O Lord, are enthroned forever, your fame endures to all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
You will arise and have pity on Zion; it’s time to be gracious; her hour has come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For even her stones are dear to your servants, even the dust of her ruins they look on with love.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Then the nations will revere the name of the Lord and all the kings of the earth his glory,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
when the Lord shall have built up Zion, and revealed himself in his glory,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
in response to the prayer of the destitute, whose prayer he will not despise.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Let this be recorded for ages to come, that the Lord may be praised by a people yet unborn.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he shall look down from his holy height, from the heavens the Lord will gaze on the earth,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
to hear the groans of the prisoner, to free those who are doomed to die;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
that people may recount the Lord’s fame in Zion, and the praise of him in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
when the nations are gathered together, and the kingdoms, to worship the Lord.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He has broken my strength on the way, he has shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I will say, ‘My God, take me not hence in the midst of my days. ‘Your years endure age after age.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Of old you have founded the earth, and the heavens are the work of your hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They shall perish; but you do stand. They shall all wax old like a garment, and change as a robe you will change them.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But you are the same, your years are endless.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of your servants abide, evermore shall their seed be before you.’
