Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A PRAYER OF THE AFFLICTED WHEN HE IS FEEBLE, AND POURS OUT HIS COMPLAINT BEFORE YHWH. O YHWH, hear my prayer, indeed, my cry comes to You.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Do not hide Your face from me, In a day of my adversity, Incline Your ear to me, In the day I call, hurry, answer me.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days have been consumed in smoke, And my bones have burned as a firebrand.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Struck as the herb, and withered, is my heart, For I have forgotten to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
From the voice of my sighing My bone has cleaved to my flesh.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I have been like to a pelican of the wilderness, I have been as an owl of the dry places.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I have watched, and I am As a bird alone on the roof.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
All the day my enemies reproached me, Those mad at me have sworn against me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Because I have eaten ashes as bread, And have mingled my drink with weeping,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
From Your indignation and Your wrath, For You have lifted me up, And cast me down.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days [are] stretched out as a shadow, And I am withered as the herb.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
And You, O YHWH, abide for all time, And Your memorial from generation to generation.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
You rise—You pity Zion, For the time to favor her, For the appointed time has come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For Your servants have been pleased with her stones, And they favor her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
And nations fear the Name of YHWH, And all kings of the earth Your glory,
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For YHWH has built Zion, He has been seen in His glory,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He turned to the prayer of the destitute, And He has not despised their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This is written for a later generation, And the people created praise YAH.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For He has looked From the high place of His sanctuary. YHWH looked attentively from the heavens to earth,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
To hear the groan of the prisoner, To loose sons of death,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
To declare in Zion the Name of YHWH, And His praise in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
In the peoples being gathered together, And the kingdoms—to serve YHWH.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He has humbled my power in the way, He has shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I say, “My God, do not take me up in the midst of my days,” Your years [are] through all generations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
You founded the earth before time, And the heavens [are] the work of Your hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They perish, and You remain, And all of them become old as a garment, You change them as clothing, And they are changed.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
And You [are] the same, and Your years are not finished.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The sons of Your servants continue, And their seed is established before You!
