Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he fainteth, and poureth out his complaint before the LORD. O LORD, hear my prayer, and let my cry come unto Thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Hide not Thy face from me in the day of my distress; incline Thine ear unto me; in the day when I call answer me speedily.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as a hearth.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
My heart is smitten like grass, and withered; for I forget to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of the voice of my sighing my bones cleave to my flesh.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am like a pelican of the wilderness; I am become as an owl of the waste places.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I watch, and am become like a sparrow that is alone upon the housetop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mine enemies taunt me all the day; they that are mad against me do curse by me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Because of Thine indignation and Thy wrath; for Thou hast taken me up, and cast me away.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days are like a lengthening shadow; and I am withered like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But Thou, O LORD, sittest enthroned for ever; and Thy name is unto all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Thou wilt arise, and have compassion upon Zion; for it is time to be gracious unto her, for the appointed time is come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For Thy servants take pleasure in her stones, and love her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
So the nations will fear the name of the LORD, and all the kings of the earth Thy glory;
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
When the LORD hath built up Zion, when He hath appeared in His glory;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
When He hath regarded the prayer of the destitute, and hath not despised their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This shall be written for the generation to come; and a people which shall be created shall praise the LORD.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For He hath looked down from the height of His sanctuary; from heaven did the LORD behold the earth;
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
To hear the groaning of the prisoner; to loose those that are appointed to death;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
That men may tell of the name of the LORD in Zion, and His praise in Jerusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
When the peoples are gathered together, and the kingdoms, to serve the LORD.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength in the way; He shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I say: 'O my God, take me not away in the midst of my days, Thou whose years endure throughout all generations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Of old Thou didst lay the foundation of the earth; and the heavens are the work of Thy hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They shall perish, but Thou shalt endure; yea, all of them shall wax old like a garment; as a vesture shalt Thou change them, and they shall pass away;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But Thou art the selfsame, and Thy years shall have no end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of Thy servants shall dwell securely, and their seed shall be established before Thee.'
