< Zsoltárok 102 >

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A prayer from someone who is suffering and is tired out, pouring out their troubles to the Lord. Lord please hear my prayer, my cry for help!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Don't hide your face from me in my time of trouble! Turn and listen to me, and answer me quickly when I call.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
My life is disappearing like smoke; my body feels like it's on fire!
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
I'm like grass that's dried up, withered away—I even forget to eat!
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
All my groaning has worn me out; my bones show through my skin.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I'm like a desert owl, like a little owl among the ruins.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I can't sleep. I'm like a lonely bird on a rooftop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
My enemies taunt me all day long. They mock me and swear at me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Ashes are the food I eat; my tears drip into my drink,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
because of your anger and hostility, for you have picked me up and tossed me away.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My life is fading away like a shadow that lengthens—I'm withering away like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But you, Lord, reign forever, your fame will last for all generations.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
You will take action and have pity on Jerusalem, for it's time to be kind to the city, the time has come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For the people who follow you love its stones; they value even its dust!
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Then the nations will be in awe of who you are, Lord; all the kings of the earth will be in awe of your glory.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For the Lord will rebuild Jerusalem; he will appear in glory.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He will pay attention to the prayers of the homeless; he will not disregard their requests.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Let this be recorded for generations to come, so that people yet to be born may praise the Lord:
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
The Lord looked down from above, from the heights of his holy place; he looked down from heaven to the earth,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
to respond to the groans of prisoners, to set free the children of death.
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
As a result the wonderful nature of the Lord will be celebrated with praise in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
when the people of many kingdoms gather together to worship the Lord.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
But as for me, he broke my health while I was still young, cutting my life short.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I cried out, “My God, don't take my life while I'm young! You are the one who lives forever.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Long ago you created the earth; you made the heavens.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They will come to an end, but you will not. They will all wear out, like clothes—you will change them, and throw them away.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But you are the one who always is; your years never come to an end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Our children will live with you, and our children's children will grow in your presence.”

< Zsoltárok 102 >