Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A Prayer of the afflicted, when he is overwhelmed, and poureth out his complaint before Jehovah. Jehovah, hear my prayer, and let my cry come unto thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Hide not thy face from me: in the day of my trouble, incline thine ear unto me; in the day I call, answer me speedily.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days are consumed like smoke, and my bones are burned as a firebrand.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
My heart is smitten and withered like grass; yea, I have forgotten to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of the voice of my groaning, my bones cleave to my flesh.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I am become like the pelican of the wilderness, I am as an owl in desolate places;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I watch, and am like a sparrow alone upon the housetop.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mine enemies reproach me all the day; they that are mad against me swear by me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For I have eaten ashes like bread, and mingled my drink with weeping,
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Because of thine indignation and thy wrath; for thou hast lifted me up, and cast me down.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days are like a lengthened-out shadow, and I, I am withered like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But thou, Jehovah, abidest for ever, and thy memorial from generation to generation.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Thou wilt rise up, thou wilt have mercy upon Zion: for it is the time to be gracious to her, for the set time is come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For thy servants take pleasure in her stones, and favour her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
And the nations shall fear the name of Jehovah, and all the kings of the earth thy glory.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
When Jehovah shall build up Zion, he will appear in his glory.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He will regard the prayer of the destitute one, and not despise their prayer.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
This shall be written for the generation to come; and a people that shall be created shall praise Jah:
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he hath looked down from the height of his sanctuary; from the heavens hath Jehovah beheld the earth,
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
To hear the groaning of the prisoner, to loose those that are appointed to die;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
That the name of Jehovah may be declared in Zion, and his praise in Jerusalem,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
When the peoples shall be gathered together, and the kingdoms, to serve Jehovah.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He weakened my strength in the way, he shortened my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
I said, My God, take me not away in the midst of my days! ...Thy years are from generation to generation.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Of old hast thou founded the earth, and the heavens are the work of thy hands:
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They shall perish, but thou continuest; and all of them shall grow old as a garment: as a vesture shalt thou change them, and they shall be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But thou art the Same, and thy years shall have no end.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of thy servants shall abide, and their seed shall be established before thee.
