< Zsoltárok 102 >
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
A Prayer for the Poor; when he is deeply afflicted, and pours out his supplication before the Lord. Hear my prayer, O Lord, and let my cry come to thee.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Turn not away thy face from me: in the day [when] I am afflicted, incline thine ear to me: in the day [when] I shall call upon thee, speedily hear me.
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
For my days have vanished like smoke, and my bones have been parched like a stick.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
I am blighted like grass, and my heart is dried up; for I have forgotten to eat my bread.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
By reason of the voice of my groaning, my bone has cleaved to my flesh.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
I have become like a pelican of the wilderness;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
I have become like an owl in a ruined house. I have watched, and am become as a sparrow dwelling alone on a roof.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
All the day long mine enemies have reproached me; and they that praised me have sworn against me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
For I have eaten ashes as it were bread, and mingled my drink with weeping;
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
because of thine anger and thy wrath: for thou hast lifted me up, and dashed me down.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
My days have declined like a shadow; and I am withered like grass.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
But thou, Lord, endurest for ever, and thy memorial to generation and generation.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Thou shalt arise, and have mercy upon Sion: for [it is] time to have mercy upon her, for the set time is come.
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
For thy servants have taken pleasure in her stones, and they shall pity her dust.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
So the nations shall fear thy name, O Lord, and all kings thy glory.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
For the Lord shall build up Sion, and shall appear in his glory.
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
He has had regard to the prayer of the lowly, and has not despised their petition.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Let this be written for another generation; and the people that shall be created shall praise the Lord.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For he has looked out from the height of his sanctuary; the Lord looked upon the earth from heaven;
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
to hear the groaning of the fettered ones, to loosen the sons of the slain;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
to proclaim the name of the Lord in Sion, and his praise in Jerusalem;
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
when the people are gathered together, and the kings, to serve the Lord.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
He answered him in the way of his strength: tell me the fewness of my days.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Take me not away in the midst of my days: thy years [are] through all generations.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
In the beginning thou, O Lord, didst lay the foundation of the earth; and the heavens are the works of thine hands.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
They shall perish, but thou remainest: and [they all] shall wax old as a garment; and as a vesture shalt thou fold them, and they shall be changed.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
But thou art the same, and thy years shall not fail.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
The children of thy servants shall dwell [securely], and their seed shall prosper for ever.