Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Gebed van een ongelukkige, als de moed hem ontzinkt, en hij voor Jahweh zijn jammerklacht uitstort. Jahweh, hoor mijn gebed, Mijn jammerklacht dringe tot U door!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Verberg voor mij uw aanschijn niet, Wanneer het mij bang wordt; Luister naar mij, als ik roep, En verhoor mij toch snel!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Want als rook gaan mijn dagen voorbij; En mijn gebeente gloeit als een oven;
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Mijn hart is verdroogd en verdord als het gras, Want ik denk er niet aan, mijn brood nog te eten;
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
En door mijn klagen en kermen, Kleeft mijn gebeente aan mijn vlees.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Ik ben als een pelikaan der woestijn, En als een uil tussen puinen;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Ik kan niet meer slapen, en zit maar te klagen, Als een eenzame mus op het dak.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Mijn vijanden houden niet op, mij te honen, En tegen mij te razen en te vloeken.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Ja, ik eet as als mijn brood, En met tranen meng ik mijn drank;
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Want Gij hebt om uw gramschap en toorn Mij opgenomen en weggeslingerd!
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Mijn dagen vlieden heen als een schaduw, Ik kwijn weg als het gras.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
Maar Gij, Jahweh, blijft eeuwig, En uw Naam van geslacht tot geslacht!
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Gij zult opstaan, en U over Sion ontfermen: Het is tijd, hem genadig te zijn; het uur is gekomen!
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Want uw dienaars hebben zijn stenen lief, En hebben deernis met zijn puinen.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Dan zullen de heidenen de Naam van Jahweh vrezen, Alle vorsten der aarde uw majesteit:
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Omdat Jahweh Sion herbouwt, En Zich openbaart in zijn glorie;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
Zich tot de bede der verlatenen neigt, En hun gebed niet versmaadt!
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Men schrijve dit op voor een volgend geslacht, Opdat het volk, door Jahweh herschapen, Hem zal prijzen:
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Als Jahweh weer neerziet Uit zijn heilige woning, En uit de hemel Weer neerblikt op aarde:
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Om het gekerm der gevangenen te horen, Te verlossen, die ten dode zijn gewijd;
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
En om Jahweh’s Naam in Sion te melden, In Jerusalem zijn lof,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Wanneer de volkeren zich verzamelen, En de koninkrijken, om Jahweh te dienen!
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Wel heeft Hij midden op mijn weg mijn krachten gebroken, En mijn dagen verkort; maar toch blijf ik bidden:
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Mijn God, neem mij niet weg op de helft mijner dagen; Uw jaren duren van geslacht tot geslacht.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
In den beginne hebt Gij de aarde gegrond, En de hemelen zijn het werk uwer handen!
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Zij zullen vergaan, maar Gij blijft; Als een kleed zullen zij allen verslijten.
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Gij verwisselt ze als een mantel, zij zullen verdwijnen; Maar Gij blijft dezelfde, en uw jaren nemen geen einde.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Zo blijven ook de zonen uwer dienaars bestaan, En hun kroost houdt stand voor uw aanschijn!
