< Zsoltárok 102 >
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Bøn af en elendig, naar hans Kraft svigter, og han udøser sin Klage for HERREN.
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
HERRE, lyt til min Bøn, lad mit Raab komme til dig,
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
skjul dog ikke dit Aasyn for mig; den Dag jeg stedes i Nød, bøj da dit Øre til mig; naar jeg kalder, saa skynd dig og svar mig!
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Thi mine Dage svinder som Røg, mine Ledemod brænder som Ild;
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
mit Hjerte er svedet og visnet som Græs, thi jeg glemmer at spise mit Brød.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Under min Stønnen klæber mine Ben til Huden;
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
jeg ligner Ørkenens Pelikan, er blevet som Uglen paa øde Steder;
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
om Natten ligger jeg vaagen og jamrer saa ensom som Fugl paa Taget;
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
mine Fjender haaner mig hele Dagen; de, der spotter mig, sværger ved mig.
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
Thi Støv er mit daglige Brød, jeg blander min Drik med Taarer
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
over din Harme og Vrede, fordi du tog mig og slængte mig bort;
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
mine Dage hælder som Skyggen, som Græsset visner jeg hen.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Men du troner evindelig, HERRE, du ihukommes fra Slægt til Slægt;
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
du vil rejse dig og forbarme dig over Zion, naar Naadens Tid, naar Timen er inde;
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
thi dine Tjenere elsker dets Sten og ynkes over dets Grushobe.
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
Og HERRENS Navn skal Folkene frygte, din Herlighed alle Jordens Konger;
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
thi HERREN opbygger Zion, han lader sig se i sin Herlighed;
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
han vender sig til de hjælpeløses Bøn, lader ej deres Bøn uænset.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
For Efterslægten skal det optegnes, et Folk, der skal fødes, skal prise HERREN;
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
thi han ser ned fra sin hellige Højsal, HERREN skuer ned fra Himmel til Jord
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
for at høre de fangnes Stønnen og give de dødsdømte Frihed,
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
at HERRENS Navn kan forkyndes i Zion, hans Pris i Jerusalem,
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
naar Folkeslag og Riger til Hobe samles for at tjene HERREN.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Han lammed min Kraft paa Vejen, forkorted mit Liv.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Jeg siger: Min Gud, tag mig ikke bort i Dagenes Hælvt! Dine Aar er fra Slægt til Slægt.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Du grundfæsted fordum Jorden, Himlene er dine Hænders Værk;
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
de falder, men du bestaar, alle slides de op som en Klædning;
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
som Klæder skifter du dem; de skiftes, men du er den samme, og dine Aar faar aldrig Ende! Dine Tjeneres Børn fæster Bo, deres Sæd skal bestaa for dit Aasyn.