Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Molitva nevoljnika koji je klonuo pa svoju tugu izlijeva Jahve, usliši molitvu moju, i vapaj moj k tebi da dođe!
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
Nemoj sakrivati lice od mene u dan moje nevolje! Prigni k meni uho svoje: kad te prizovem, brzo me usliši!
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
Jer moji dani nestaju poput dima, a moje kosti gore kao oganj.
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
Srce mi se suši kao pokošena trava i kruh svoj zaboravljam jesti.
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Od snažnih jecaja mojih kosti mi uz kožu prionuše.
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
Sličan sam čaplji u pustinji, postah k'o ćuk na pustoj razvalini.
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
Ne nalazim sna i uzdišem k'o samotan vrabac na krovu.
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
Svagda me grde dušmani moji; mnome se proklinju što bjesne na me.
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
Pepeo jedem poput kruha, a piće svoje miješam sa suzama
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
zbog tvoje ljutine i gnjeva, jer si me digao i bacio.
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
Moji su dani k'o oduljena sjena, a ja se, gle, sušim poput trave.
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
A ti, o Jahve, ostaješ dovijeka i tvoje ime kroza sva koljena.
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
Ustani, smiluj se Sionu: vrijeme je da mu se smiluješ - sada je čas!
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Jer milo je slugama tvojim kamenje njegovo, žale ruševine njegove.
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
Tad će se pogani bojati, Jahve, imena tvojega i svi kraljevi zemlje slave tvoje
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
kad Jahve opet sazda Sion, kad se pokaže u slavi svojoj,
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
kad se osvrne na prošnju ubogih i ne prezre molitve njihove.
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
Nek' se zapiše ovo za budući naraštaj, puk što nastane neka hvali Jahvu.
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
Jer Jahve gleda sa svog uzvišenog svetišta, s nebesa na zemlju gleda
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
da čuje jauke sužnjeva, da izbavi smrti predane,
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
da se na Sionu navijesti ime Jahvino i njegova hvala u Jeruzalemu
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
kad se narodi skupe i kraljevstva da služe Jahvi.
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
Putem je istrošio sile moje, skratio mi dane.
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Rekoh: “Bože moj, nemoj me uzeti u sredini dana mojih! Kroza sva koljena traju godine tvoje.
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
U početku utemelji zemlju, i nebo je djelo ruku tvojih.
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Propast će, ti ćeš ostati, sve će ostarjeti kao odjeća. Mijenjaš ih poput haljine i nestaju:
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
ti si uvijek isti - godinama tvojim nema kraja.
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
Djeca će tvojih slugu živjeti u miru i potomstvo će njihovo trajati pred tobom.
