Zsoltárok 102
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
困苦人发昏的时候，在耶和华面前吐露苦情的祷告。 耶和华啊，求你听我的祷告， 容我的呼求达到你面前！
2 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
我在急难的日子，求你向我侧耳； 不要向我掩面！ 我呼求的日子，求你快快应允我！
3 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök.
因为，我的年日如烟云消灭； 我的骨头如火把烧着。
4 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.
我的心被伤，如草枯干， 甚至我忘记吃饭。
5 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
因我唉哼的声音， 我的肉紧贴骨头。
6 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
我如同旷野的鹈鹕； 我好像荒场的鸮鸟。
7 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.
我警醒不睡； 我像房顶上孤单的麻雀。
8 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
我的仇敌终日辱骂我； 向我猖狂的人指着我赌咒。
9 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
我吃过炉灰，如同吃饭； 我所喝的与眼泪搀杂。
10 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
这都因你的恼恨和忿怒； 你把我拾起来，又把我摔下去。
11 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam.
我的年日如日影偏斜； 我也如草枯干。
12 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.
惟你—耶和华必存到永远； 你可记念的名也存到万代。
13 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő.
你必起来怜恤锡安， 因现在是可怜她的时候， 日期已经到了。
14 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
你的仆人原来喜悦她的石头， 可怜她的尘土。
15 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet;
列国要敬畏耶和华的名； 世上诸王都敬畏你的荣耀。
16 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.
因为耶和华建造了锡安， 在他荣耀里显现。
17 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
他垂听穷人的祷告， 并不藐视他们的祈求。
18 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat.
这必为后代的人记下， 将来受造的民要赞美耶和华。
19 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.
因为，他从至高的圣所垂看； 耶和华从天向地观察，
20 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
要垂听被囚之人的叹息， 要释放将要死的人，
21 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.
使人在锡安传扬耶和华的名， 在耶路撒冷传扬赞美他的话，
22 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
就是在万民和列国 聚会事奉耶和华的时候。
23 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
他使我的力量中道衰弱， 使我的年日短少。
24 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
我说：我的 神啊， 不要使我中年去世。 你的年数世世无穷！
25 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
你起初立了地的根基； 天也是你手所造的。
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
天地都要灭没，你却要长存； 天地都要如外衣渐渐旧了。 你要将天地如里衣更换， 天地就都改变了。
27 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
惟有你永不改变； 你的年数没有穷尽。
28 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.
你仆人的子孙要长存； 他们的后裔要坚立在你面前。
