Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

Dawut yazghan küy: — Men özgermes muhebbet hem adalet toghruluq naxsha éytimen, Séni, i Perwerdigar, naxshilar bilen küyleymen.

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

Men mukemmel yolda éhtiyat bilen ish körimen; Sen qachanmu yénimgha kélisen!? Öz öy-ordamda sap köngül bilen yürimen.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

Héch pasiq nersini köz aldimgha keltürmeymen, Yoldin chetnigenlerning qilmishlirigha nepretlinimen; Bundaqlar manga héch yépishmas esla.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

Egri köngül méningdin yiraq kétidu, Héch rezillikni tonughum yoqtur.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Kimki öz yéqinining keynidin töhmet qilghan bolsa, Men uni yoqitimen; Neziri üstün, dili tekebbur ademni men sighdurmaymen;

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Közlirim zémindiki möminlerdidur, Ular ordamda men bilen bille tursun! Kim mukemmel yolda mangsa, u méning xizmitimde bolidu.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

Aldamchiliq yürgüzgenlerning öy-ordamda orni bolmaydu, Yalghan sözligenler köz aldimda turmaydu.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Perwerdigarning shehiridin yamanliq qilghuchilarni üzüp tashlash üchün, Her seherde zémindiki barliq rezil ademlerni yoqitimen.