Zsoltárok 101

1 Dávid zsoltára. Kegyelmet és igazságot énekelek; te néked zengek éneket, Uram!

Давут язған күй: — Мән өзгәрмәс муһәббәт һәм адаләт тоғрилиқ нахша ейтимән, Сени, и Пәрвәрдигар, нахшилар билән күйләймән.

2 Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

Мән мукәммәл йолда еһтият билән иш көримән; Сән қачанму йенимға келисән!? Өз өй-ордамда сап көңүл билән жүримән.

3 Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyűlölöm: nincs köze hozzám.

Һеч пасиқ нәрсини көз алдимға кәлтүрмәймән, Йолдин чәтнигәнләрниң қилмишлириға нәпрәтлинимән; Бундақлар маңа һеч йепишмас әсла.

4 A csalárd szív távol van én tőlem, gonoszt nem ismerek.

Әгир көңүл мениңдин жирақ кетиду, Һеч рәзилликни тонуғум йоқтур.

5 A ki titkon rágalmazza az ő felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívűt, azt el nem szenvedem.

Кимки өз йеқининиң кәйнидин төһмәт қилған болса, Мән уни йоқитимән; Нәзири үстүн, дили тәкәббур адәмни мән сиғдурмаймән;

6 Szemmel tartom a föld hűségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

Көзлирим зиминдики мөминләрдидур, Улар ордамда мән билән биллә турсун! Ким мукәммәл йолда маңса, у мениң хизмитимдә болиду.

7 Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim előtt.

Алдамчилиқ жүргүзгәнләрниң өй-ордамда орни болмайду, Ялған сөзлигәнләр көз алдимда турмайду.

8 Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevőt.

Пәрвәрдигарниң шәһиридин яманлиқ қилғучиларни үзүп ташлаш үчүн, Һәр сәһәрдә зиминдики барлиқ рәзил адәмләрни йоқитимән.